Úton az érettség felé

Radu Gavrilut

Kolossé 1, 28. „Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő” (Károli)

„Őt hirdetjük, mikor minden embert intünk, minden embert mindenféle bölcsességgel tanítunk, hogy majd a Krisztusban minden embert bevégzetten állíthassunk elő” (Csia)

Filippi 3, 12-15. „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes (bevégzett) volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. Valakik annakokáért tökéletesek (bevégzettek) vagyunk, ilyen értelemben legyünk.”

Itt, mintha egy látszólagos ellentét lenne: „Nem mintha már elértem volna … Akik pedig tökéletesek (bevégzettek) vagyunk …” Egyrészt azt mondja, nem értem el, másrészt pedig azt mondja, mi, akik tökéletesek vagyunk. Pál mondja a Kolossé 1. részében, „tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő, amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, amely énbennem hatalmasan munkálkodik.”

Isten nem úgy gondolkodik, ahogy az emberek. Mi egyféleképpen gondolkodunk. Isten maga tökéletes, az Ő szeretete tökéletes, az Ő türelme tökéletes, az Ő bölcsessége tökéletes, minden tökéletes. Ezt a mércét mi soha nem érhetjük el, az örökkévalóságban sem, mert ez az Ő Istenségéhez tartozik.

De mégis van egy küszöb, és ha ezt a küszöböt átléped, akkor belépsz oda, akikről azt mondja Pál, „akik pedig tökéletesek vagyunk …” Mi lehet ez a küszöb? Az biztos, hogy aki az Úrhoz tért és nem növekszik, az kiskorú marad, gyerek marad. Tudjátok, mi bizonyítja leginkább, hogy valaki gyermek? Az, hogy nincsen semmilyen felelőssége. Itt van például, egy 9-10 éves kisfiú. Ő jól érzi magát a szüleivel, de gondol ő arra, hogy van-e neki tiszta ruhája? Nem gondolkodik ezen. Ő csak annyit tud, hogy az anyukája gondoskodik számára tiszta ruháról.

Nagyon szeretem ezt a történetet, hogy Nehémiás odahelyezett egyeseket, hogy vigyázzanak a kapukra. Tudjátok, mit mond a Szentírás ezekről az emberekről? Az Úr iránti hűségükkel túlszárnyalták a többieket. Annyira tetszik nekem ez, hogy hűségesek voltak.

Mi sokszor nagyon nehéz helyzetekben vagyunk. Például, ha valaki a gyülekezetben egy kicsit felemelkedik, akkor a többi féltékeny lesz rá. Például, egy fiatalabb testvér nem irigykedik rám, de egy vele hasonló korúval szemben már előjön a féltékenység, irigység. Ha egy testvérről olyan negatív dolgokat mondok, hogy én azzal őt lenyomjam, tudjátok, mi van emögött? Az irigység. Mert én szeretnék ott lenni, ahol a másik van.

Tehát, mi ez a küszöb? Mikor ér oda valaki, ahol átlépi ezt a küszöböt, és bejut oda, ahol „akik tökéletesek vagyunk”? Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren. Ott ők megtapasztalták az Úr szabadítását, és örömmel voltak tele. Sok évvel később, Mózesre irigy lett a nővére, és a felesége, Zippóra miatt elkezdte Mózest bántani. Ez az irigység itt van bent, bennünk. Örülsz te annak, ha a te testvéred jobban halad előre, mint ahogy te? Nehéz ennek örülni. Mert te szeretnél ott lenni, elől. A pusztai vándorlás során nagyon sok dolog jött így ki. De utána átkeltek a Jordánon, ami azt jelképezi, hogy meghaltunk Krisztussal együtt. Majd eljutottak Gilgálba, ahol körülmetélték azt a generációt, és nagyon nagy dolgok történtek. Ott radikális változások történtek. Tudjátok, mi volt ezek közül a legnagyobb dolog? Megszűnt a manna, nem kapták tovább. Addig nagyon egyszerű volt: jött valaki az elkészített cumisüveggel, és megetetett, azzal a tejjel, amit az állat már előemésztett. A manna megszűnése volt a legdrasztikusabb váltás. És velünk is így történik. Örülünk dolgoknak, kapunk dolgokat, megyünk előre, mivel ilyen táplálékot kapunk. De amikor kezdjük megtapasztalni, mit jelent Krisztussal együtt meghalni, akkor a dolgok nem olyan simán működnek. Az Úr meg akar bennünket tanítani, hogy új ösvényeket tisztítsunk ki, és ott vessünk, hogy új kutakat ássunk és ott vízre leljünk.

Úgy gondolom, itt van a küszöb: amikor megértettük, hogy Krisztussal együtt mi is meghaltunk, és ide a gyakorlatban kell eljutni, meg kell tapasztalni azt, hogy nincsen bennünk semmi jó. Ezzel nem kell foglalkoznunk, hogy ez mikor fog eljönni, mert ez el fog jönni. Isten maga az, aki vezeti és előhozza ezeket a körülményeket, hogy eljussunk oda, ahol felismerjük: nincs bennünk semmi jó. Ez a küszöb. Ha ezt a küszöböt még nem lépted át, nem gond. Egy dolgot kell tenned: figyelned kell az Úrra. Mert ha az Úrral jársz, és felismered, hogy ezekben a dolgokban, ezekben a körülményekben ott van az Úr, például, azt gondolom, valamit már elértem, de egy adott pillanatban megint megrázódnak a dolgok, akkor nem kell megijednem. Mert az Úr az, aki ott van a dolgokban. Ugyanúgy el akar vinni engem is arra a pontra, ahova Jákóbot elvitte Pénielnél. És akkor nincs más lehetőséged, csak ezt mondani, Uram, én nekem itt végem, csak Benned tudok. Az útnak a teljes hosszában az Úrban bízni. Az én életemben, a legfurcsább helyzetekben lássam azt, hogy maga az Úr van ott. Miért kell megint elbuknom? Mert lehet, hogy egy adott pillanatban azt gondolom magamban, már elértem valamit. Vagy azt gondolom, valamit már értek. De az Úr azt mondja, nem ezt jelenti az Én ismeretem. Látjátok, voltak a pusztában is olyan emberek, akik az Úrral jártak, amikor a többiek fellázadtak. Mennyire mások voltak ők! Amikor mások csak a gondokat látták, ők az Urat látták. Az Úr azt akarja, hogy mi is így cselekedjünk. Ámen.

forrás: http://www.ekklesiaoradea.ro/