Jöjj az Úrhoz, ahogy vagy

Radu Gavriluţ

Hitéletem első évében egy fontos kijelentést kaptam. Voltam valahol és ott, amit hallottam, a szívemig hatolt. Lehet, hogy ti is hallottátok már ezeket a szavakat, de nem mindegyikőtöknek érintette meg a szívét. Egy testvér mondott nekem valamit, akiről azóta sem tudok semmit (ez 1975-ben volt), de az Úr felhasználta őt akkor az életemben. Ezt mondta, “Az Úrhoz jöhetsz úgy, ahogy vagy. Nem kell megszépíteni magadat.” De bennünk valahogy ott van ez az emberi hajlam, hogy jobbnak tüntessük fel magunkat. Egy testvér egy alkalommal elmondta nekem, hogy amikor a fia odamegy hozzá és elkezd neki hízelegni, akkor tudja, hogy a fia kérni szeretne tőle valamit, el akar érni nála valamit.  Mi nem szeretnénk ilyenek lenni. Egyszer s mindenkorra meg kell, hogy értsük: ahányszor az Úrhoz jövünk, ne úgy jöjjünk, hogy azt kérdezzük: Uram, most tetszem neked? Uram, most elégedett vagy velem? Hogyha győzedelmes életet akarunk élni, akkor nem így jövünk az Úrhoz, hanem máshogy. Az Úr dicsőítve van, ha azzal a tudattal jövünk Hozzá, hogy Ő elfogad minket és Annak az érdemei alapján állhatunk meg Előtte, Aki meghalt és feltámadt értünk. Soha nem közeledhetünk Hozzá másképpen, csak ezen az alapon. Az Úr megdicsőül akkor, amikor valaki ilyen módon jön hozzá.

Testvérek, Ábrahám próféta volt, mégis hibázott. Abimelek ezt mondta Istennek, 1Móz. 20,5 “Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő?” Isten nem mondta Abimeleknek, hogy igazad van, Ábrahám valóban tévedett, mert Isten az ellenség előtt soha nem mond ilyet rólunk. Gondolom, hogy titokban Ábrahám szégyellte magát, mivel azt gondolta, abban az országban nincs istenfélelem. Nem tudom, hogy Ábrahámnak valójában volt-e oka félni, de Isten védte, őrizte őt. Ábrahám szégyenkezett és látta, Isten vele van mindenütt.

Mindig közeledhetünk Istenhez ezen az új és élő úton, és ne nézzünk önmagunkra, amikor Hozzá jövünk. Ha a ruhánk beszennyeződik, akkor az Úr ezt mondja: Zakariás 3,4 “Vegyétek le róla a szennyes ruhákat!” Ahányszor megvalljuk Neki bűneinket, Ő hű és igaz, és megbocsátja minden bűnünket. Ez az alap nagyon világos kell, hogy legyen a számunkra.

De mi történik? Egyszer megkérdeztem egy testvérnőt, hogy ő miért nem jön az imaalkalmakra. Azt felelte, hogy “amikor legutóbb ott voltam és imádkozni akartam, az előttem szóló testvér pont úgy imádkozott, ahogy én is szerettem volna. Akkor hallottam egy hangot, ami ezt mondta, “te miért jössz imaórára? Nem látod, hogy mások is ugyanazt imádkozzák? Nincs semmi értelme, hogy imádkozzál.” És ez a testvérnő elfogadta ezt a gondolatot. A következő imaalkalom előtt visszajött neki ez a gondolat: “nincs semmi értelme, hogy elmenjél, nem emlékszel, hogy mi történt a múlt alkalommal is, amikor mások imádkoztak? Maradj otthon.” És otthon maradt. Nem tudatosult benne, hogy ki küldte azokat a gondolatokat az ő elméjébe. A gonosz volt az.

A múlt alkalommal egy testvér elmondta, hogy megtörtént vele, hogy amikor megérkezett a gyülekezeti alkalomra, és van úgy, hogy előtte nincs idő otthon olvasni vagy imádkozni, megszólalt egy hang benne: “milyen jogon imádkozol te? nincs jogod, mert ma nem dicsőítetted az Urat, nem szántál időt erre otthon. Te inkább most hallgass.”

Ki ez a hang, aki nagyon aktív és azt nézi, hogyan vádoljon minket? A testvérek vádolója. Testvérek, el kell, hogy érkezzen az az idő, amikor megtanulunk visszautasítani minden ilyen gondolatot. Mert amikor az Úr megítéli a mi életünket, akkor Ő úgy jön, hogy tudjuk azt is, mi a megoldás, mit kell tennünk. A testvérek vádolója, aki éjjel és nappal vádolja őket, nem megoldásokkal jön, hanem ilyesmivel: te nem vagy méltó, te inkább hallgass, te nem nyithatod ki a szádat.

Jött egy időszak az életemben, amikor egy ilyen nap után akartam imádkozni, de nem volt bátorságom, mert a vádló elítélt. Ezt mondta: “milyen jogon jössz így az Úrhoz? Olvassál előtte legalább egy órát az igéből, és majd utána jöhetsz, és így Istent kiengeszteled.” Így jöttek ezek a gondolatok. Akkor értettem meg először tisztán és világosan, hogy utána egy másik hang szólt hozzám, amely ezt mondta: “Gyere az Úrhoz úgy, ahogy vagy. Nem kell, hogy előtte olvasd a bibliát, hogy kiengeszteld Istent, hanem úgy kell jönnöd, amint vagy.” “Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8,1). Amikor elfogadtuk az Urat, az igazságosság ruhájába lettünk felöltöztetve. Krisztus a mi igazságosságunk. Ez így van, bármikor megjelenünk Isten előtt. Ő ezt mondja, “Valld meg a bűneidet, mert “ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

Az Úr dicsőítve van, ha úgy jövünk Hozzá, ahogy vagyunk, az Úr Jézus Krisztus vére alapján. Testvérek, utasítsunk vissza minden vádolást. A vádolás nem Istentől van, Ő nem vádol minket. Ő szeretettel jön, hogy meghódítsa, megnyerje a szívünket, és ezt mondja: “Add nekem a szívedet, fiam.”

Nagyvárad, 2020. május 31.