Részlet G. H. LANG önéletrajzi írásából:
Azt követően, hogy önvizsgálatot tartottam és az Igét kutattam, megkaptam a megígért vezetést. A belső Hang újra szólt és ezt mondta: „Mindent, amit csak cselekesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3:17). Ez megvilágosította és eldöntötte a dolgot. Szívem azonnal ezt válaszolta: „Nem tudnál odamenni abba a visszataszító kocsmába, …ahol férfiakat és nőket segítenek abban, hogy a pokol felé rohanjanak, gyorsabban, mint kellene, és azt mondani annak a dagadt bárpultosnak, hogy “az Úr Jézus nevében azért jöttem, hogy elrendezzem ennek az épületnek az újjáépítését, hogyha tűz esetén leégne, maga folytathassa ezt az üzletet, és hálát adok Istennek és Atyának, hogy ezt megtehetem.” …Láttam, hogy Isten nincs velem munkámnak ebben a részében, ezért nem maradhattam tovább…. Megírtam a felmondásomat, és a tinta még nem száradt meg teljesen, amikor egy nyugodt, mindent átjáró békesség költözött a szívembe. A legkisebb nyugtalanság sem maradt bennem: most már ez valaki másnak a gondja volt, nem az enyém, oly gazdagon beteljesült az ígéret: „Kinek szíve/elméje Reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ézs. 26:3).
Az ilyen megtapasztalásnak a lélektana nagyon egyszerű. Az a férfi, akinek jogi problémája van, amelyet nem tud megoldani és nyugtalanítja őt, odamegy az ügyvédhez, akinek a képességeiben és becsületességében teljesen megbízik, az ügyet a gondjaira bízza, és megkönnyebbülve érzi magát, mert hiszi, hogy az ő ügye most már jó kezekben van. Péter inti a szenvedő szenteket, hogy ajánlják életük megtartását a hűséges Teremtőnek, azt cselekedve ezzel, ami helyes az Ő szemei előtt (1Pét. 4:19). Miután ezt megteszik, a szív megkapja azt a megnyugtató bizonyosságot, hogy minden jól van. Hogyan is lehetne másként, amikor ISTEN rendel el mindent?
Ézsaiás és Pál hasonló harci képeket használnak, hogy ezt megtanítsák és megmagyarázzák. Az előbbi egy olyan vidék képét tárja elénk, amelyet a kegyetlen ellenség lerohan, és az emberek a védtelen majorságból a megerősített városba menekülnek. Miután kapuin és falain belül vannak, a félelmet felváltja a békesség. „Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. Kinek szíve (elméje, angolból) reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik; bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök kőszálunk van” (Ézs. 26:1-4). A „szív” (elme) szó alatt lehet a képzelet szót érteni. Aggodalmaink nagy része nem is igazán valódi körülményekből származik, hanem abból, amitől félünk, hogy bekövetkezik; ezek a képzeletünk kitalációi: „Nagyon sok bajom volt az életben, de nagy részük sohasem következett be.” A hit a jövőt, a holnapot nem fantomképekkel tölti meg, hanem ISTENNEL, és ezért békessége van.
Pál egy kicsit változtat a képen. Úgy tekint a belső életünkre, mint egy olyan városra, ahova a félelem és gond be akarnak törni, és mindent fel akarnak dúlni, de Istennek a békessége őrt áll, amely megvédi a szíveinket és gondolatainkat. Az Úr maga van ott közvetlenül a közelben; fordulj Őhozzá, mondd el Neki szükségeidet és próbáidat, köszönd meg Neki végtelen irgalmát, amit már oly sokszor megtapasztaltál a múltban és jelenben; és az Ő közelségének, hűségének, elégséges voltának tudata be fog tölteni téged Istennek a békességével (Fil. 4:5-7).
(forrás: G.H.Lang, An Ordered Life, 2011, Kingsley Press, Shoals, Indiana, USA)
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 