A hatékony bibliaolvasásról

“És igen biztos nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (2Péter 1:19)

 Részlet G. H. LANG An Ordered Life c. önéletrajzi írásából:

Elhatároztam, hogy Isten Szavát következetesen fogom olvasni. A Bibliát azóta olvastam, mielőtt még bármi mást olvastam volna, de felületesen. Felmerült bennem, hogy talán nem olvastam el mindent, és ebből kifolyólag lehet, hogy vannak dolgok, amiket az én Istenem és Atyám el akart mondani nekem, amit nem tudtam. Természetesen ennek az egyszerű gyógymódja az, hogy elolvasni elejétől végig. Huszonnégy éves lehettem. Anélkül, hogy a nehezebb szakaszokon töprengtem volna, öt hónap alatt elejétől végig elolvastam.

Az első benyomásom az volt, hogy madártávlatból láthattam meg a világ történelmét Istennek a szemszögéből. Megfigyelhető volt, hogy Ő keveset vagy semmit sem mondott azokról az ókori eseményekről, melyekről emberi történészek sokat mondtak és mondanak, viszont sokat mondott azokról a személyekről és eseményekről, amiket ők figyelmen kívül hagynak. Erre példa Ábrahám és Mózes. Csak az Isten céljaiban fontos események voltak kiválasztva és lejegyezve. Az emberi bölcsesség nem tudta felismerni ezeknek a személyeknek és történéseknek a fontosságát, és ezért figyelmen kívül hagyta őket.

Amikor elérkeztem az 1 Koritus 2:12-höz, ezt olvastam, “Mi pedig nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk”, beleértve “Istennek a mélységeit is” (10. vers). Ez azt jelentette, hogy a Könyv Szerzője, az igazság Szelleme velem volt, hogy megnyissa számomra még Istennek a mély titkait is, amelyeket abban közölt. Ez olyan volt, mintha egy tanulónak az általa használt tankönyv írója lenne a magántanára. Nyilvánvalóan ő mindent meg tud magyarázni neki, amit a könyvében leírt. Innentől minden már csak a diák befogadóképességén és szorgalmán múlik. Attól az órától fogva rászántam magam a Biblia aprólékos tanulmányozására, bizalommal és eltökéltséggel.

Mivel az Ószövetség sokkal hosszabb, mint az Új, úgy éreztem, nem lenne tanácsos mindig Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig végigolvasni, mert sokáig érnék oda azoknak a részeknek a tanulmányozásához, amelyek közvetlenül a keresztyénekhez szólnak. Erre az volt a gyógymód, hogy a kettőt egymás mellett párhuzamosan olvastam, és amikor a végére értem, visszatértem az 1Mózeshez és Mátéhoz. Ezt a gyakorlatot követtem naponta az elmúlt több mint ötven évben, és nem éreztem sem szükségét sem előnyét bármilyen más bibliaolvasási tervnek vagy elrendezésnek. Ez egyszerű és átfogó is egyben. Megvan az a további előnye, hogy a Szentírás minden témájával abban az arányban foglalkozom, amennyit a Szent Szellem annak szánt, és így a tanuló minden egyes témát olyan gyakran és olyan hosszan tanulmányoz, ahogyan az a Könyvben található. Az elme így megőriztetik az egyoldalúságtól, és elkerüli azt a gonoszt, hogy egyetlen tárgynak az embere legyen. Az igazság egyetlen teljes egész, és minden egyes különálló igazságot az egészhez való viszonyában és arányában kell megérteni. Így tehát Isten gyermeke Isten emberévé válik, minden jó cselekedetre felkészített lesz, és fog tudni másokat is bátorítani és felkészíteni (2Tim. 3:14-17).

(forrás: G.H.Lang, An Ordered Life, 2011, Kingsley Press, Shoals, IN, USA)