Karácsonyra

Amy Carmichael

A Golgotán áldozó szeretet

Ha lebecsülöm azokat, kiket szolgálni hívattam, ha gyenge pontjaikat vélt erősségeimmel szembeállítom; ha felsőbbrendűként járok, elfeledvén, hogy „Ki tett téged különbbé? És mid van amit nem úgy kaptál?”, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha azon kapom magam, hogy természetesnek veszem a botlásokat: „Ó, ők mindig ezt teszik”, „hát persze, hogy így beszél, persze, hogy így viselkedik”, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha nevetni tudok egy másnak fájó viccen; ha bármi módon semmibe veszek valakit akár beszélgetésben, akár gondolatban, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha meg tudok írni egy bántó levelet, ha ki tudok mondani egy bántó szót, ha el tudok gondolni egy bántó gondolatot, és nincs bennem fájdalom vagy szégyen, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha szívfájdalom nélkül tudok feddni, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha nem hittel, hanem félelemmel viszonyulok ahhoz, aki nekem csalódást okozott; ha így szóltam: „Nem vártam mást”, mikor valaki elbukott, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha nincs bennem Megváltóm türelme azok felé, akik lassan növekednek; ha alig ismerem a szülési fájdalmat (beléd hasító, éles fájdalom), míg Krisztus kiábrázolódik bennük teljesen, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha együttérzésem engedékeny a gyengeséggel szemben, és a kereszttől elfordulónak azt mondom: „Sajnáld magad!”; ha az ilyennek nem adom meg azt az együttérzést, ami felkarol, és a bajtársak bátor és bátorító szavait, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha fájdalmat okozok valakinek azzal, hogy igazán szólok, de szellemben nem készültem fel erre, és nem okozok magamnak sokkal nagyobb fájdalmat, mint amannak, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha félek igazságot szólni, nehogy elveszítsem valakinek a ragaszkodását, vagy azt mondja: „Te ezt nem értheted”, vagy mert félek, nem fognak kedvesnek tartani; ha saját jóhíremet mások legfőbb java elé helyezem, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha megelégszem azzal, hogy a megsebzettnek enyhe gyógyírt nyújtsak, ezt mondva: „Békesség, békesség”, ahol nincs békesség; ha megfeledkezem az elevenbe vágó igéről, hogy „A szeretet képmutatás nélkül való legyen”, és tompítom élét az igazságnak, beszédem hízelgő, nem pedig igaz, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha bármilyen elhatározáshoz ragaszkodom, csak azért, mert azt én választottam, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha elnéző vagyok önmagammal szemben, és könnyen önsajnálatba esek; ha Isten kegyelme által nem gyakorlom a lelkierőt, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha saját magam uralkodik magam fölött, ha gondolataim magam körül forognak, ha annyira el vagyok foglalva magammal, hogy alig van idő, mikor „szívem önmagától szabad”, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha észreveszem, amint az „én” árnyéka küszöbömet átlépi, s abban a pillanatban ajtómat nem zárom be, és nem hagyom zárva előtte, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha nem tudom őszinte örömmel elfoglalni a második (vagy a huszonkettedik) helyet; ha nem tudom elfoglalni az elsőt anélkül, hogy méltatlanságom felett nagy hűhót rendezzek, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha könnyen megsértődöm, ha megelégszem azután a hűvös távolságtartással, holott a jó kapcsolat lehetséges volna, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha megbántódom, mikor valaki oly dolgokkal vádol, amit nem követtem el, és elfelejtem, hogy az én bűntelen Megváltóm ezen az ösvényen a legvégsőkig elment, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha keserű vagyok azok felé, kik – szerintem – tévesen ítélnek meg, és elfelejtem, hogy ha úgy ismernének, ahogy én ismerem magamat, sokkal jobban megvetnének, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha mellettem lelkek szenvednek, és én erről alig tudok, mert a megkülönböztető képesség szelleme nincs bennem, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha mások dicsérete felemel, vádja pedig kétségbe ejt; ha nem tudok nyugodt maradni egy félreértés miatt anélkül, hogy megvédjem magamat; ha jobban szeretem, hogy engem szeressenek, minthogy én szeressek; hogy nekem szolgáljanak, minthogy én szolgáljak, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha sóvárogva vágyom eszköz lenni, hogy egy béklyóban élő léleknek megmutassam a szabadság ösvényét, ahelyett, hogy csak szívemen viselném szabadulását; ha dédelgetem csalódásomat, amikor kudarcot vallok, ahelyett, hogy azt kérném, valaki másnak adassék a szabadító szó, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha nem feledkezem meg egy olyan apróságról, mint az egyéni siker, olyannyira, hogy az soha sem jut eszembe, vagy ha mégis, nem adok helyet neki; ha édes számomra a szellemi hízelgés kelyhe, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha a szolgálat közösségében magam mellé veszek egy barátot, így másokkal azt éreztetve, hogy ők feleslegesek; ha kapcsolataimba nem vonok be másokat mélyebben, hanem szűkkeblű vagyok (értem, nekem), akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha nem engedem, hogy valaki, aki kedves nekem, Krisztusért szenvedjen, ha az ilyen szenvedést nem a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintem, ami a Megfeszített követőit érheti, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha arra a helyre kerülök, melyet egyedül csak Krisztus tölthet be, és én magam leszek egy lélek legfontosabb szüksége, ahelyett, hogy oda irányítanám Őhozzá, akihez egyre erősebben kell kötődjön, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha mások munkája felé közömbös vagyok; ha saját különleges feladatom keretei közt gondolkodom; ha mások terhe és öröme nem az enyém is, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha csodálkozom, hogy egy próba miért engedtetett meg, és imában tusakodom, hogy elvétessen; ha nem érhet semmi csalódás, és nem tudok békességben nyugodni valami érthetetlen helyzetben; akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha a legvégsőt, a legnehezebbet nem kérhetik tőlem; ha testvéreim ezt nem merik kérni tőlem, és inkább valaki máshoz fordulnak, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Ha bármilyen földi helyre vágyakozom a kereszt lábán kívül, akkor egyáltalán nem ismerem a Golgotán áldozó szeretetet.

Arra, mit nem ismerek, Te taníts meg engem, ó Uram, Istenem!

Amy Carmichael, “Calvary Love,” from If, by Dohnavur Fellowship. Fort Washington, PA: CLC Ministries, n.d. Used by permission.

http://steppinginthelight.com/wp-content/uploads/2013/03/if-amy-carmichael.pdf

 

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s