A pohár, 1. rész: Az ambíció halála

Francis Frangipane 

The Cup, Part One: The Death of Ambition

Amikor először Krisztushoz jöttem, az Úr egy álmot adott nekem a jövőmről. Azt gondoltam, hogy minden, amit az Úr mondott, azonnal meg kell, hogy történjen. Nem tudtam a felkészítés munkájáról és az önmagunknak való meghalásról, a hosszútűrés tanulásáról és a próbák során megőrzött látásról, ami azelőtt jön, mielőtt még Isten ígérete beteljesedne. Ebből adódóan tele voltam ambícióval. Az ambíció az első motiváció, ami a szellemileg éretlenekben feljön. Olyan voltam, mint a tanítványok, akik Jézus feltámadása után néhány nappal máris ezt kérdezték: “Uram, avagy nem ez időben állítod helyre a királyságot…?” (Apcsel 1:6)

Az ambíció nagyon megtévesztő. Pont olyannak tűnhet, mint az engedelmesség, viszont mivel nem igazán ismerjük az Urat, az a hang, aminek engedelmeskedünk, nem Istené, hanem a sajátunk. A látásunk valóban lehet Istentől, a motivációnk viszont az énünktől. Ebből adódóan, ahol ambíció van, ott – Jakab szerint – hamarosan előjön a “háborúság és minden gonosz cselekedet” (Jakab 3:16). Miért? Mert elkezdjük azt gondolni, hogy Isten akaratát végre tudjuk hajtani emberi erőből. Mi áttörést akarunk; Isten pedig megtörtséget akar adni nekünk.

A szellemben éretlenek nem veszik észre éretlenségüket, mivel éretlenek. Ezáltal türelmetlenek, ijesztőek és követelődzők lesznek. Mivel a büszkeség elvakítja az ambíciózus embert, ezért azt feltételezzük magunkról, hogy készen állunk nagyobb feladatokra Istenben. Valójában csak mi magunk válunk nehezebb feladatokká azok számára, akik velünk dolgoznak, mert a tetteink folyamatosan viszályt keltenek.

Az ambíció arra törekszik, hogy végezzen azzal, ami közte és a szellemi beteljesedés között áll. Pedig maga az ambíció az, aminek meg kell halnia a beteljesedés eléréséhez. A Webster’s szótár szerint az ambíció “erős vágy valamilyen eredmény vagy megkülönböztetés iránt, mint például a gazdagság vagy a hírnév, és a hajlandóság ezért küzdeni.” A New American Standard fordításban “ambíció”-nak fordított szó a King James fordításban “viszály”-ként szerepel. Valóban, az ambíció a fő oka a versengéseknek, szakadásoknak és konfliktusoknak a gyülekezetben.

Azt hittem, hogy ígéretet kapni Istentől ugyanaz, mint parancsot kapni Istentől. Nem értettem, milyen személyes hiányosságaim vannak a jellememben, vagy mi volt az, amit még el kellett érnem ahhoz, hogy hűséges rabszolgává váljak és hálás szívű legyek. Ezeknek ki kellett munkálódnia bennem, mielőtt Isten valójában elkezdte volna betölteni nagyobb ígéreteit és lehetőségeit. Az, hogy mi lettem Istenért fontosabb volt, mint az, hogy mit tettem érte.

Ma annak a szellemi valóságában élek, ami harmincnyolc évvel ezelőtt még csak egy álom volt. Ambícióim nagy veszteséget szenvedtek, míg álmaim folyamatosan beteljesednek. Bár még nem érkeztem el az elhívásom legfontosabb jellegéhez, az ambíció és az igazi vezetőség közötti különbséget már értem, és ez így szól: A szolgálat nem arra szóló elhívás, hogy vezessünk, hanem arra, hogy meghaljunk.

Minden eddig megtett szellemi előrelépésemet megelőzte egy kínálkozó lehetőség arra, hogy meghaljak önmagamnak. Az erő az életemben onnan jön, ahol meghaltam önmagamnak és most Krisztusnak élek.

Akarsz előrelépni szellemben? A feltámadás erejéhez vezető út a kereszthalál. Isten lehetőségeket fog készíteni számodra arra, hogy meghalj önmagadnak. Fel kell ismerned ezeket. Meghalni önmagad számára és az éned ambíciói számára annak az eszköze, hogy elérd az igazi szellemi beteljesedést. Ha a meghalás lehetőségeire testi haraggal vagy megbántódással reagálsz, akkor nem fogod elérni a beteljesedést. Ha viszont meg tudod tartani a látásodat az ambíciód elhalása közben is, akkor célba érkezel.

(Az ambíció halála nyomán)