G.H. Lang: Eszménykép és valóság – 6. rész

FIGYELMEZTETÉSEK A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉLBEN

(1. ISTEN HÁZA)

 A levél írója a zsidókat tehát Isten gyermekeiként szólítja meg („szent testvéreim”), és arra buzdítja őket, hogy figyelmüket egyedül Jézusnak szenteljék, a Fiúnak, akit Isten, az Atyja jelölt ki „házának” uralkodójává (Zsid 3,1).

Isten háza az a hely, a dolgok azon rendszere, vagy az a személy, amelyben ill. akiben Istennek bármely időben lakozása van. Ezen a helyen, vagy rendszerben, vagy személyben az Ő rendjét kell fenntartani, az Ő akaratának kell győzedelmeskednie, és egyedül az Ő tetszését szabad keresni – ez a házirend. A rend fenntartása érdekében a háznak uralkodója kell, hogy legyen; ez az uralkodó pedig Krisztus, Isten Fia. Isten házában minden hatalmat az Atya Őrá ruházott. Ebben az értelemben Ő az elsőszülött, mivel az ősidőkben az elsőszülött irányította a házat az apa keze alatt.

A Zsid 3,6-ban azt olvassuk: „akinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését…