Quartus, a testvér

“Köszönt titeket … Quartus, a testvér” (Róma 16:23).

Ennyi az egész, amit tudunk róla. A többi névhez, amelyek felsorolásával e fejezetben találkozunk, mindegyikhez fűződik valamilyen nevezetesség. Tertius írta a levelet. Gájus nyilvánvalóan befolyásos ember volt. Erastus városi kincstartó volt, és így tovább. De Quartus csak egy egyszerű, alázatos keresztyén volt, akinek nincs más jelző a neve mellett, csak az, hogy testvér, aki arra vágyott, hogy a római testvéreket, kiket talán sohasem látott, szeretetéről biztosítsa. Csak egy kis sarkot kér Pál levelében, és megkapja, s ebben a kis fülkében mint valami elrejtett szent áll csendesen Quartus testvér.

Nagy leckéje ez az alázatosságnak! Nagy dolgokat keresel magad számára? Ne keress!

Elégedj meg azzal, hogy ismeretlenül élj és halj, csak szeretet hassa át életedet, és áradjon ki arra a kis körre, ahová Isten állított. Minden örömöd az legyen, hogy te is beleszülettél Isten családjába. Egy népes család tagja vagy, ugyanannak az Atyának gyermekei közé tartozol, és ezért különös gyengédséggel és szeretettel vesz körül Atyád szeretete.

Quartus, a testvér! Hasonló származású  vagyok veletek, mondja ezzel. Vérrokonok vagyunk. Egy szülőnk van. Új teremtéssé lettünk. Egyek vagyunk újra mennyei édes Atyánkkal. Élő kapcsolatba jutottunk vele. Visszatértünk az atyai házba; akik azelőtt távolvalók voltunk, közelvalókká lettünk. Semmi sem választ el bennünket egymástól, testvérek vagyunk; ezért köszöntlek benneteket…

Hogy az Úr megáldott benneteket, örülök. Nincs bennem semmi irigység, mint József testvéreiben. Szívből örülök a kegyelem tarka köntösének, amelyet az Atya adott néktek, kedves római testvérek!

Legyetek az Úréi! Szeressétek egymást! Legyetek jó testvérek!

Szívből köszönt benneteket

Quartus testvér

forrás: Vida Sándor, Égő Mécs