“Nyitott” istentisztelet

Részlet Frank Holmes “Robert Cleaver Chapman – Egy igazi testvér“ c. könyvéből

A kenyér megtörésekor Chapman a szószéktől balra ült egy széken, amely a gyülekezettel szemben a jobb sarokban állt. Innen jól tudott beszélni a gyülekezethez, mert ott mindannyian jól látták és hallották. Barnstaple-ben nem volt szokás, mint sok más gyülekezetben, hogy előre menjenek az asztalhoz és onnan prédikáljanak. A gyülekezet tanítói általában inkább úgy ültek, hogy a helyükről jól el tudták látni szolgálatukat, ha a Szent Szellem arra indította őket.

Az istentiszteleteken nem létezett sem olcsó hatásvadászat, sem felkorbácsolt érzelem. Nem mindenki, aki szolgálatot végzett a gyülekezetben, volt olyan előkelő és képzett, mint Chapman, de az ő példája mindenkinek segített abban, hogy megbirkózzanak egy “nyitott” istentisztelet szokásos nehézségeivel. Ha egy olyan testvér, akinek semmilyen szellemi üzenete sem volt, újra meg újra ragaszkodott ahhoz, hogy beszéljen, akkor először intenzíven imádkoztak érte. Ha ezután nem mutatkozott változás, akkor igen szeretetteljesen beszéltek vele a dologról. Chapman azonban sohasem nyúlt ahhoz a rossz és az Úr dicsőségét sértő módszerhez, hogy valakit nyilvánosan utasítson rendre, miközben a feddést imádságba öltözteti.

Jó néhányan, akik az államegyházban vagy egy hagyományos szabad egyházban nőttek fel, a Grosvenor utcában új módon tudtak közeledni az úrvacsorához. A legmélyebb benyomást számukra az Istenhez való közvetlen odajárulás jelentette. Még azok is, akik mindig is hittek a hívők általános papságában, csak ott fedezték fel, micsoda jelentősége van ennek a tannak. Az egész gyülekezet imádatot mutatott be Istennek úgy, ahogyan a Szellem vezette őket. Az első háromnegyed óra során egyik testvér a másik után állt fel, hogy dicsérje Istent, vagy röviden rámutasson Krisztusra az Írásban. Azután Chapman megtörte a kenyeret. Miután mindannyian vettek belőle, a tanító a Bibliáról beszélt, olykor két vagy három testvér is osztozott ezen a feladaton. Chapman is gyakran beszélt ilyenkor, és mintegy húsz percig tartó prédikációkban magyarázta az Írást. Prédikációja mindig megszólította az ember értelmét, lelkiismeretét és akaratát.