Tízből egy

Részlet John Saunders Az igaz imádatról c. igehirdetéséből

Néha a keresztyénséget a tíz lepráshoz hasonlítom a Lukács 17-ben. Tíz leprás kiáltott az Úr Jézus segítségéért. Távolról kiáltottak oda neki, mivel tisztátalanok voltak: „Könyörülj rajtunk!” Végül az Úr azt mondta nekik: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak bizonyságul”, és útközben megtisztultak.

Nem tudom, mennyit tudtok a lepráról. Ez egy halálra ítélt állapot volt. Nem gyors, hanem lassú halál, centiméterenként. Minden végtag elkezd rohadni. Egy szörnyű halálnem. De így élni is szörnyű. És el tudom képzelni azt a tíz leprást, amint mennek és közben észreveszik, hogy megtisztultak. És elképzelem az elsőt, hogy mit gondolhatott: „Ó, a családom, a gyerekeim és a feleségem, nem láttam őket már három éve, el kellett hagynom őket, mert leprás,  tisztátalan lettem, és most újra átölelhetem a gyerekeimet és a feleségemet”, és örvendezve elfut a falujába. Milyen szép dolog!

A második ezt gondolhatta: „Lévita vagyok, egész életemben Isten népét akartam szolgálni a templomban, de leprás lettem és alkalmatlanná váltam erre a feladatra, de most végre visszamehetek és betölthetem szolgálatomat Isten papjai között.” És elrohan oda, ahol a Lévitákat tanítják.

Talán a harmadik azt mondta: „Mindig orvos szerettem volna lenni, hogy segítsek enyhíteni azon a sok szenvedésen, ami a világon van, de éppen akkor, amikor befejeztem orvosi tanulmányaimat, leprás lettem, de most tiszta vagyok, visszamehetek és jót tehetek az emberekkel és enyhíthetem a szenvedést.”

Egyetlen ember, a tízből egy, aki samaritánus volt, amikor látta, hogy megtisztult, megfordult és visszarohant oda, ahol Jézus volt. Leborult a lábaihoz, átkarolta a lábait és imádta Őt. Az Úr pedig ezt kérdezte: „Nem tízen voltatok? Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc?”

Ilyen Krisztus Teste is. Sokan újjászületnek. Halálbüntetést érdemeltünk, boldogtalan élet állt előttünk, és aztán a pokol örökkévalósága. De Isten megkönyörült rajtunk és megmentett minket. Oly sokan nyernek üdvösséget és így szólnak: „Ezentúl a lehető legjobb ember leszek”, de amit az Úr igazán akar tőled az nem az, hogy a lehető legjobb ember legyél, hanem azt akarja, hogy a lábaihoz jöjj, mint élő áldozat, hogy így szólítsd Őt: Uram.

„Uram, elrontottam az életemet, mert a saját életemet akartam élni. Uram, Te nekem adtad a Te Szent Szellemedet. Uram, ettől a pillanattól fogva neked ajándékozom magam, Uram, itt és most átadom neked az én lelkem életét. Uram, feltétel nélkül alárendelem neked az én lelkem életét, Uram, taníts engem meghallani a hangodat, taníts engem, hogy felismerjem azt, amit Te teszel”.

A teljes cikk letölthető: Az igaz imádatról