Isten, aki békességet ad

“Békességet hagyok néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” János 14:27.

“Ő a mi békességünk” Ef. 2:14.

“Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Fil. 4:6-7.

Istennel kell először békességünknek lennie, mielőtt Istennek a békességét élvezhetjük. El kell fogadnunk a megbékélést, annak minden áldásával és vigasztalásával, mielőtt elfoglalhatjuk örökségünket a Krisztus Jézusban. Krisztusnak a kereszten értünk való halála meg kell, hogy előzze Krisztusnak bennünk való életét az Ő Szelleme által. Meg kell igazulnunk, mielőtt örülhetünk a megszentelődés gyümölcseinek. Mint hívő, megtapasztaltad az előbbit; de vajon ismered-e az utóbbit? Ismered-e, mit jelent az, amikor Krisztus belép a szív belső szobájának bezárt ajtóin és ezt mondja, ‘Békesség néked’? Tudod-e, mit jelent az, amikor meghallod a Hangját lelked háborgó tengere fölött, mely szól és lecsendesíti azt? Micsoda áldás az, amikor Ő meggyógyítja a belső élet mozgató rugóit, melyek mélyebben rejlenek a tudatos gondolatnál vagy érzelemnél, és belé tölti az Ő végtelen derűjét úgy, hogy annak kiáradása tiszta és zavartalan. Békességének jelenlétét kevés dolog bizonyítja jobban annál, mint az, hogy az ingerültségnek, aggodalomnak, vagy a túlzott tevékenységnek, melyek kimerítik az élet energiáit, nyoma sincs.

Hogyan szeressük Őt jobban?

Tölts sok időt egyedül azon elmélkedve, mit tett Ő érted; kicsoda Ő, aki “tízezer közül is kitetszik” és “mindenestől fogva kívánatos”, Én. 5:10-16. Szítsd fel a belső tüzet emlékezéssel: engedd, hogy a remény megrakja azt az ígéretek tűzifájával, míg csak izzani nem kezd. Alakítsd ki azt a szokást, hogy hangosan beszélsz Hozzá, amikor egyedül vagy egy szobában vagy sétálsz, míg Ő életed legapróbb részleteivel is teljesen össze nem fonódik. Nem kell hosszú ideig hangosan beszélni Istenhez ahhoz, hogy ne kezd el érezni az Ő közelségét.

forrás: F.B.Meyer