“Ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” (Luk. 17:10)
Krisztus szolgálatában nincs olyan óra, amikor megszűnnénk az Ő rabszolgái lenni, vagy Ő ne látna minket. Mindig az Övé vagyunk, mindig a rendelkezésére állunk, mindig azt kell kérdeznünk, mit akar, hogy cselekedjünk. Ebben nincs nehézség, mert Ő ismeri formáltatásunkat, és megérti, hogy az élet bonyolult gépezetének szüksége van arra, hogy lehűljön, megnyugodjon és megújítsa magát. Emlékszünk arra, hogy Urunk maga mellé vette a tanítványait a zsúfolt tópart mellől, hogy csak Vele legyenek és egy kissé megpihenjenek. Tudja, hogy szükségünk van pihenésre és változásra, de Ő a pihenésnek ezeket az óráit a saját rendelkezése alatt akarja tartani, mert ezek gyakran a legveszélyesebbek a lélek egészsége számára. Milyen gyakran, miután el voltunk foglalva a másoknak való szolgálatban Krisztusért, hajlamosak vagyunk azt mondani: ‘Most egy kis időt szánhatok magamra; pihenhetek, vagy ehetek.’ Hajlamosak vagyunk ilyenkor úgy cselekedni, mintha szabadnaposak lennénk, mintha az Úrnak nem lenne fölöttünk hatásköre.
De akkor, amikor elvégeztük Mesterünk munkáját, Ő néha ezt mondja nekünk: Annyira el voltál foglalva az Én munkámmal, hogy Engem elhanyagoltál. Többet gondoltál a szolgálatra és azokra, akiknek szolgálsz, mint Arra, Akiért munkálkodsz. Adj nekem egy keveset a gondolataidból és szeretetedből! Készíts számomra valamit. Készítsd el magad, és szolgálj Engem.
Urunk Jézus a szeretetünket akarja, és nem fog megelégedni, ha időt, energiát és figyelmet szánunk az Ő szolgálatának, Róla pedig megfeledkezünk. Amikor megtettük mindazt, amit Krisztus kér tőlünk, akkor semmire sem lehetünk büszkék. Jó cselekedeteink nem szereznek nekünk üdvösséget vagy bármilyen érdemet Megváltónk kezében. Minden szolgálatunk csak szent felelősségünk és kiváltságunk. Áldott dolog, amikor odaadjuk magunkat a teljes engedelmességre, mert az Ő szolgálata szabadságot ad az irígységtől, sorsunkkal való elégedetlenségtől, mások iránti féltékenységtől és büszkeségtől. A csodálatos dolog az, hogy Ő munkatársaivá fogad minket.
forrás: F.B. Meyer
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 