Hogy senki el ne vegye a te koronádat

M. E. Barber (1869-1930)

Elégedj meg azzal, ha megvetnek, elégedj meg, ha megaláztatást szenvedhetsz.

Ne keress silány földi érdemet, te, ki az Ő szent nevét viseled!

Várd hittel ama dicsőséges napot, mikor az Atya trónja előtt hallod

Ahogy Jézus megvallja nevedet, minden könnyed és munkád teveled.

Légy elégedett bármily sors is jutott neked. Ha nincs is itt állandó lakhelyed:

Légy inkább zarándok az Úrral, titkos könnyeid vigasztalójával.

Ő legyen szíved öröme, s az Ő tetszése: jutalmad; a menny tiszta fényében meglátod majd Uradat.

Elégedj meg azzal, hogy díjat nyerhetsz, ha érte vérezve és könnyezve küzdesz.

Érjen bár e földön veszteség vagy nyereség, járd az utat, melyen Jézusod célba ért.

Ne nézz sohasem hátra, csak a megígért koronát előtted látva;

ne bánd, hogy mi az ára, így érkezz dicsőségesen célba.

Ms Barber tudta, hogyan kell hatékonyan imádkozni. Ő és az unokahúga nemcsak a napi betevőjükért imádkoztak, hanem a szolgálatért is. Mivel tudták, hogy kettejük képességei korlátozottak ahhoz, hogy bármit is tegyenek Kína hatalmas földjén, imádkozni kezdtek azért, hogy az Úr támasszon egy fiatal generációt, amely végezheti Isten munkáját Kínában. Ms Barber mindennap imádkozott ezért az ügyért, egyénileg és unokahúgával együtt is. Minden délután 4:30 és 5:00 között felsétáltak a hegyre, és együtt imádkoztak a körülöttük lévő lelkekért és egész Kínáért 10 éven (egyesek szerint 14) át. Isten meghallgatta imájukat. Ébredés támadt a Fehérfogú Szikla közelében. Isten egy fiatal nemzedéket nevelt fel azon a területen önmagának, köztük a jól ismert Watchman Nee-t. Mindez a “Hit éneke” eredményeként keletkezett, amely Ms Barber szívében élt!

Az olvasó felfedezheti, hogy az a lelki gazdagság és szépség, amely a fenti verseket, énekeket megkoronázta, a többi verseiben is megmarad. Verseinek tanulmányozása után nem lehet nem arra a következtetésre jutni, hogy Ms Barber saját tapasztalatainak mélyéről írt, megélve a versek valóságát.

forrás: Christian Chen, Anchored to Infinity, M. E. Barber’s Best-Loved Poems