A keresztnek el kell jutnia az élet minden területére

Szabó Zoltán, elhangzott: 2022. 08. 03.

A 2Mózes 15-ből szeretnék néhány igeverset felolvasni. Ez azután volt, hogy hálaéneket énekeltek, miután átkeltek a Vörös-tengeren. 22-25 versek: “Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet. Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának. És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk? Ő pedig az ÚRhoz kiáltott, az ÚR pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett.”

Radu azt mondta, hogy miután valaki megtapasztalja a megváltást, az Egyiptomból való kijövetelt, folyamatos kinyilatkoztatásra van szükség. És ez egy hosszú folyamat, amely gyakorlatilag a keresztény ember földi élete végéig tart, míg megtanulja, mit jelent Isten királysága. Tudjuk, hogy minden, ami Izráellel történt, tanulságként szolgál a számunkra. Isten megteremtette a feltételeket is, hogy megmutassa, ezentúl minden másképp lesz.

Egyiptomban sok nehézségben volt részük: nehéz életük volt, sokat kellett dolgozniuk, mivel rabszolgák voltak, nem voltak szabadok, de nem szenvedtek víz hiányában. Ott volt a Nílus, és ha volt valami Egyiptomban, víz biztosan volt. Az Úr azt mondta: kiviszlek innen és beviszlek egy tejjel és mézzel folyó földre. És ahogy elindultak ezen az úton, valószínű, hogy három nap alatt megitták azt, ami az edényeikben volt. A melegben, gondolom ti is megtapasztaltátok az elmúlt hetekben, hogy nő a folyadék fogyasztás. Arra ébredtek, hogy még víz sincs. Mit tettek Egyiptomban, ha jelentkezett a szomjúság? Szétnéztek, hol van legközelebb a Nílus. De itt a pusztában három napig keresték a vizet, de nem találtak. És nem tudták mi a megoldás. Azt tették, amit tudtak: zúgolódtak. Mózes viszont tudta, mit kell tennie, hogy mi az út. Mózes az Úrhoz kiáltott, és az Úr mutatott neki egy fát. Sok bibliatanulmányozó azt mondja, hogy ez a fa a kereszt jelképe. Megtanultuk mi azt, hogy minden helyzetben, mikor a víz keserű, az Úrhoz kiáltsunk? Ez rögtön meglátszik. Az Úr megmutatja a fát. A pusztában nem volt fa, mint az erdőben vagy a parkban. Szükség volt, hogy az Úr megnyissa Mózes szemeit, és mikor a kereszt működésbe lépett, a keserű vizek megédesedtek.

Meglátszik, mikor zúgolódok, mikor elégedetlen vagyok, és meglátszik, mikor egy helyzetben beleegyezésemet adom, hogy az Úr használja a keresztet. Az én hozzáállásom azonnal megváltozik és ez látható. Ez a dolog foglalkoztatott mostanában.

Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt a kezembe került Sparks testvérnek egy könyve: A kereszt központi helye és egyetemessége (The centrality and universality of the cross). Az elején van egy ábra: egy nagy kör, a közepén a kereszttel. És azt mondtam: milyen tökéletes ábra! Valóban, az Úr Jézus Krisztus keresztje központi, nélküle nem beszélhetünk a megváltásról és Isten tervéről. Elgondolkoztam azon, vajon Sparks testvér mit akar mondani az egyetemességgel? Elolvastam a könyvet, majd újra elolvastam, és inkább a központiság maradt meg. A télen, mikor az alkalmainkon többször szó volt a keresztről, egy alkalommal az volt a benyomásom, hogy van valami több, mint amit én ismerek, és az alkalom végén így imádkoztam: Uram, mi az, amit nem látok, mi az, ami történik, szeretnék én is látni és többet megérteni. És hamarosan bizonyos helyzetekben, amely hasonló az Egyiptomból kijött zsidók tapasztalatához, akik Márába jutottak, felébredtem és felismertem az Úr hangját: íme, a kereszt helye. És azonnal megtudtam köszönni az Úrnak azt a világosságot, amely ha jön, a dolgok megváltoznak, könnyebbek lesznek; olyan, mint mikor egy szerkezet beindul, és a kerekek elkezdenek forogni. Aztán egy másik helyzet következett az élet más területén, és egy nap munkából jövet eszembe jutott a kereszt központisága és egyetemessége. És azt mondtam: ez az!

Akkor nem voltam képes megérteni, hogy ugyanaz a kereszt, amely lehetővé tette a megváltást, lehetővé tesz bármilyen előrehaladást is az Isten országában. Ha az élet egy területén nem ismerem, azt jelenti, hogy ott még nincs jelen a királyság lenyomata az életemben. És így kezdtem jobban megérteni, hogy a kereszt nemcsak központi, hanem egyetemes is. A kereszt el kell, hogy jusson az élet minden területére és minden aspektusába. És az első naptól fogva, ahogy Izráel kijött és megtette az első lépéseket, ez meg is mutatkozott. És végig, ahogy Radu mondta Izráel népéről: “mindent megteszünk, amit az Úr mond”, de nem voltak rá képesek. Mert meg kellett látniuk azt, hogy amit Egyiptomban tanultak, amit onnan magukkal hoztak, attól szabaddá kell lenniük, és meg kell tanulniuk a királyság új törvényeit. És mikor átmentek ezen a folyamaton, akkor tudtak csak bemenni a teljességbe, akkor ízlelték csak meg a tejet és a mézet, amely előre megígértetett számukra.

Ezt szeretném még egyszer aláhúzni: jönnek keserű és nagyon keserű helyzetek, amilyenekkel még nem találkoztunk, de az Úr ott van, mert az Úr rendezte ezeket a helyzeteket, bármennyire is hihetetlennek tűnik számunkra az elején. És meg kell tanulnunk azt, hogy az Úrhoz kiáltsunk, mert nem normális, hogy leragadjunk ott; nem azért van egy helyzet, hogy tönkre tegyen bennünket, hanem része az Úr normális kezelésének. A gyakorlati helyzetek által segít meglátni a szükségét annak, hogy a fát bedobjuk a keserű vízbe, hogy a víz megédesedjen. És ez nem egy képzelt változás, hanem nagyon is valóságos, amely látható lesz mások számára is, nem csak a mi számunkra.

Az Úr segítsen, hogy gyakorlati módon megtapasztaljuk ezt. És én szeretném minél hamarabb felismerni az Úr kezét a különböző helyzetekben, hogy megismerjem a keresztnek ezt az egyetemességét is, amely amennyire központi, annyira egyetemes is. És minden tekintetben szükséges, hogy az Úr megérintse az életünket és kezelni tudja azt, hogy az Ő szándéka szerint életünk az Úr királyságának részévé váljon, hogy legyen ott hasznos. Ámen.