Krisztus szeretete kényszerít

T. Austin-Sparks részlet a The Representation of the Invisible God 5. fejezetéből:

„Mert Krisztus szeretete irányít és kényszerít bennünket” (2Kor. 5,14. angolból)

„Isten szeretete kitöltetett a szíveinkbe a Szent Szellem által” (Róma 5,5). Ez volt Pál szolgálatának mozgató ereje. Az Úrért végzett minden tevékenységnek, munkának és mindennek, amit szolgálatnak nevezünk, ez kell, hogy a mozgató ereje legyen, mert ha nem ez van mögöttük, akkor nincs meg a gyümölcsöző szolgálat igazi ereje; ha viszont ott van, akkor egyszerűen nem tehetünk mást, mint hogy az Úr szolgái legyünk. Semmi sem tehet minket az Úr igazi szolgáivá, csak az Ő iránta érzett személyes és szenvedélyes szeretet, és ezt semmi sem helyettesítheti. Ha viszont ez megvan, akkor nincs szükség semmiféle, a szolgálatba való emberi beiktatásra, vagy egyházi, gyülekezeti kinevezésre, kijelölésre. Kellőképpen az Úr szolgája vagy, ha a szívedben ott van Iránta a megfelelő szeretet. Akkor az kifelé is meg fog nyilvánulni. Az Úr számára való értékünk attól függ, mennyire szeretjük Őt Magát. Ez minden.

Sok mindent tehetünk, mint ahogy az Efézusi gyülekezet is tett (Jelenések 2, 1-7). Sok mindent tettek, de az Úr azt mondja, „Az a vádam ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet” (Jel. 2,4). Az Úr tulajdonképp ezt mondta, „Nem indokolt, hogy megmaradjon a lámpatartód, mert ez pusztán csak üres vallás, külső forma, mert nincs ott az Úr, nincs ott a belső világosság.” Ha nem áll helyre az eredeti első szeretet, akkor csak puszta vallásosság mindaz a szolgálat, amit végzünk. Pedig ami indokolttá teszi létezésünket, az a szeretet és csakis a szeretet. Semmi más, csak ez az Úr iránti szeretet tesz képessé arra, hogy tovább menjünk; ebben rejlik az évek során való kitartás ereje. Rettenetes dolog olyan hívő életeket látni, amit az Úr iránti szeretet nélkül kell fenntartani. Az évek során tapasztalt nyomás alatt egyedül csak ez a szeretet teszi igazán lehetővé a hívő életet. Biztos vagyok abban, hogy minden szenvedése és körülménye közepette Pál az ő szívében lévő, az Úrért égő szeretetnek köszönhetően tudott kitartani és szolgálatát folytatni. Semmi más, csak az Úr iránti erős szeretet fog a szenvedésen keresztül is képessé tenni bennünket arra, hogy kitartsunk.