T. Austin-Sparks
“Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18,20).
Teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy mi az, ami Istent különösen is foglalkoztatja a világtörténelemnek ebben az időszakában, és ezért mi az, amire minket, az Úr gyermekeit elhívott. Amit Isten ebben a kegyelmi korszakban végez az, hogy egy szellemi és mennyei Izraelt hozzon létre. Mialatt ezt cselekszi, szellemi módon megismétli a régi Izrael törvényeit. A régi Izraellel való útjai mentén munkálkodik, de most mennyei és nem földi alapon, mert bár Isten módszerei megváltozhatnak, alapelvei változatlanok. Elhagyta az Ószövetség földi alapját, és mennyei alapra lépett az Újszövetségben. Az időleges, földi, mulandó dolgoktól a szellemi dolgok felé mozdult el, és a szellemi sokkal nagyobb, mint a földi …
És ez vezet ahhoz a csodálatos kinyilatkoztatáshoz, amely az Újszövetségben van – annak kinyilatkoztatása, hogy Krisztus és minden tagja egyetlen templom legyen Isten számára. Krisztus a templomunk, és Őbenne mindent megtalálunk, aminek egy templomnak valaha is lennie kell. Ó, az emberek mennyire el vannak tévedve ebben a dologban! Sok helyre megyünk, amit “templomnak” hívunk, és a szót az épületre alkalmazzuk. Amikor az emberek ezeken a helyeken imádkoznak, általában ezt mondják: “Ma eljöttünk a Te házadba. Istennek ebben a házában vagyunk.” Valójában egy épületről beszélnek. De nincs szükségünk épületre ahhoz, hogy Isten számára templomot biztosítsunk! “Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:20). A Jézus Krisztusban összegyűlt emberek képezik Isten templomát, de nem mint különleges épület, hanem mint olyan emberek, akik Jézus Krisztusban vannak. Ez az, amit Isten munkál ebben a kegyelmi korszakban.
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 