A. B. Simpson
“Lévi törzsének azonban nem adott Mózes örökséget. Maga az Úr, Izráel Istene az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.” Józsué 13:33
Ez az eljárásmód nagy jelentőséggel bírt. Isten a földet Izrael törzseinek adta, de a Lévitáknak Önmagát adta. A keresztyén életben létezik egy olyan örökség, amelyet az Úr ad, és egy olyan örökség, ami maga az Úr.
Egyesek az Úrtól olyan megszentelődést kapnak, amelynek nagy értéke van, de ami változó és gyakran átmeneti. Mások megtanulták azt a magasabb szintű leckét, hogy maga az Úr legyen megtartójuk és szentségük, és ha Őbenne maradnak, az Úr megtartja őket saját lelkiállapotuk és érzéseik ingadozásai fölött.
Egyesek az öröm, az áldás és a felüdülés idejének nagy mértékét kapják az Úrtól. Megint mások megtanulják, hogy maga az Úr legyen az örömük. Egyesek megelégednek azzal, hogy békességük van Istennel, míg mások megragadják Isten békességét, amely minden értelmet felül halad. (Fil. 4:7)
Egyeseknek hitük van Istenben, míg mások Istennek a hitét bírják. Egyesek sokszor megtapasztalják a gyógyítás érintését Istentől, míg mások megtanultak magának Istennek az egészségében élni.
forrás: Simpson Devotional
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 