Milyen benyomást keltünk

Részlet Watchman Nee Az összetört edény (The Release of the Spirit) című könyvéből:

Isten világosságában egészen rövid idő alatt meglátod valóságos állapotodat, és azt, hogy mennyire hasznavehetetlen vagy. Ilyen kinyilatkoztatás sokszor az Ige hiánypótló szolgálatán keresztül érkezik. Ezért van az, hogy a Szent Szellem kijelentése megsokszorozódik, amikor a Gyülekezet erős és a szolgálat Igében gazdag.

Senki se képzelje azonban, hogy ha nincs ilyen gazdag szolgálat és áradó kijelentés, akkor az ember nyugodtan élhet külső embere szerint. Fontos emlékeznünk arra, hogy a Szent Szellem fegyelmezése mindig munkában van. Ámbár kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy évekig nem érintkezik hívőkkel, a Szent Szellem jelenléte biztosíték arra, hogy így is elérkezik majd egy jó szellemi állapotra, ha megfelelően állja a Szent Szellem fegyelmezését. A Gyülekezet gyenge állapota miatt egyes tagjai nélkülözhetik ugyan az Ige támogatását, de ezek is csak magukat hibáztathatják, ha nem értékelik nagyra a Szent Szellem fegyelmezését. Ha fennakadnak, nem jelenti azt, hogy a Szent Szellem nem fegyelmezte vagy nem fegyelmezné őket. Inkább azt jelenti, hogy a fegyelmezés évei nem vezettek eredményre. Ámbár az Úr többször lesújtott rájuk, mégsem vették figyelembe, hogy mit jelent ez. Amilyen értelmetlen egy makacs öszvér vagy ló, úgy látszik, ők sem tudják felmérni az Úr értelmét – még 10 év velük való foglalkozás során sem. Milyen szánalomra méltók ezek! Csak ezt a következtetést vonhatjuk le: sok életben ugyan bőséges a fenyítés, de vajmi ritkán ismerik fel az Úr kezét a fegyelmezésekben.

Milyen sokszor csak az emberek kezét látjuk, amikor az Úr foglalkozik velünk. Ez nem helyes. A Zsoltároshoz hasonlóan, a mi magatartásunknak is ilyennek kellene lennie: „megnémultam, nem nyitom fel számat, mert Te cselekedted” (Zsolt. 39:10). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten az, Aki foglalkozik velünk, nem a testvérünk vagy valaki más.

Fenyített-e minket az Úr éveken keresztül, de ahelyett, hogy felismertük volna a kezét, a sorsot vagy másokat hibáztattunk? Bárcsak emlékeztetne valami arra, hogy AMI VELÜNK TÖRTÉNT, MINDENT ISTEN MÉRT KI RÁNK. Előre megállapította mindennek az idejét, határát, erejét, azért, hogy letörje azt a bizonyos kiemelkedő jellegzetességünket. Bárcsak kegyelmet kapnánk ahhoz, hogy felismerjük, mit jelent keze, amikor a külső ember összetörésére lendül. Míg ez meg nem történik, az emberek csak ellentmondást nem tűrő énünkkel fognak találkozni, ha érintkezésbe kerülnek velünk. Míg ez az összetöretés meg nem valósul, szellemünk nem áradhat tovább feléjük.
Az Úr szándéka, hogy odavigyen minket, ahol már nemcsak igehirdetésünk és tanító szolgálatunk hibátlan, hanem minket magunkat is megigazított. A kérdés csak az, vajon teljesen ki tud-e Isten Szelleme szabadulni a szellemünkön keresztül?

Mikor a szellem kiszabadul, kipótolja a világ hiányait. Nincs más ehhez hasonló fontos és alapvető munka és nem helyettesíthető semmivel sem. Nem annyira tanításaid és prédikációid érdeklik az Urat, mint inkább az, hogy milyen benyomást teszel. Mi az, ami belőled kiárad – ide van kitűzve az utolsó mérőrúd. Önmagadra teszed-e figyelmessé az embereket, vagy az Úrra? Tanításodon keresztül az emberek veled kerülnek-e érintkezésbe, vagy az Úrral? Ez igazán létfontosságú, mert ez dönti el minden munkád értékét.

Szeretteim, biztosítlak benneteket, hogy az Úr sokkal nagyobb figyelmet szentel annak, hogy mi árad ki belső életetekből, mint annak, ami szátokból jön ki. Ne felejtsétek el, hogy amikor másokkal érintkeztek, valami kiárad belőletek. Vagy ti magatok vagy Isten áradhat tovább, vagy külső emberetek vagy a belső, a szellemi ember. Végül megkérdezném: mikor emberek előtt álltok, ki az, aki megjelenik előttük? Ez az alapvető kérdés az Ő „világosságában” válaszolható meg helyesen.