Az eljövendő korszakért élünk

A. B. Simpson

“A te néped [szabad akaratú áldozat] lesz a te hatalmad napján” (Zsolt 110,3. angolból)

Ez az, amit az odaszentelés kifejezés helyesen jelent: a szív önkéntes felajánlása, a szeretettől kényszerítve, hogy az Úré legyen. Örömteli kifejezése: “Én az én szerelmesemé vagyok” (Énekek 6,3). Az önátadásnak természetesen a hitből kell fakadnia. Teljes bizalmunknak kell lenni abban, hogy ebben az átadásban biztonságban vagyunk, hogy nem egy szakadékba zuhanunk, vagy nem egy bíró kezébe adjuk át magunkat, hanem az Atya karjaiba süllyedünk, és egy végtelen örökségbe lépünk be! Mérhetetlen kiváltság, hogy átadhatjuk magunkat Valakinek, aki ígéretet tesz arra, hogy mindazzá tesz minket, amivé lenni szeretnénk, igen, mindazzá, amit az Ő végtelen bölcsessége, hatalma és szeretete örömmel megvalósít bennünk. Ez olyan, mint az agyag, amely átadja magát a fazekas kezének, hogy a Mester használatára alkalmas, tisztességes edényt formáljon belőle. Olyan, mint amikor egy szegény utcagyerek beleegyezik, hogy egy herceg gyermekévé váljon, hogy neveljék, gondoskodjanak róla és felkészítsék arra, hogy gyámja minden vagyonának örököse lehessen.

Ha közülünk a legkisebbek is csak megsejthetnék azokat az örökkévaló dolgokat, amelyek valószínűleg a hit legszerényebb szolgálataiból fognak fakadni, akkor áldozatainkat és fáradozásunkat a megtiszteltetés és a lehetőség alkalmainak tekintenénk, és nem beszélnénk többé Istenért végzett próbákról és áldozatokról. A hit legkisebb szemcséje is halhatatlan és romolhatatlan csíra, amely elülteti a mennyet, majd beborítja a földet a romolhatatlan dicsőség aratásával. Emeljük fel a fejünket, mert szélesebb a horizont, mint amennyit mi látunk. Az eljövendő korszakért élünk, szenvedünk, fáradozunk és bízunk. “Az eszményi dolgok tevésében pedig nehogy elcsüggedjünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk” (Gal 6,9 Konkordáns). Az örömujjongás tiszta könnyei között kiáltjuk majd egy napon: “Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt” (Zsolt 31,19). Uram, segíts, hogy a mai napon az eljövendő világ erői árnyékában éljek, úgy mint aki a mennyben van, de mégis a földön jár.

forrás: https://cmalliance.org/devotionals/simpson/