91. Zsoltár

“Azt mondom az Úrnak, én oltalmam, váram, Istenem, Őbenne bízom.” Zsolt. 91:2.

Úgy tudjuk, hogy ezt és az előző Zsoltárt Mózes, „Isten embere” írta, és mindegyik Zsoltár Izraelnek az Egyiptomból való kijövetelével lehet kapcsolatban. A „Mindenható árnyékában nyugodni” Urunk szavaira emlékeztet, amikor azt mondta: „Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá, és te nem akartad” (Máté 23:37). Bunyan azt mondja, hogy a tyúknak négy féle hívása van: az első, amikor közeledik az este, a második, amikor valami csemegét talál, a harmadik, amikor veszély fenyeget, és héja közeledik, a negyedik pedig a kicsinyei iránti szeretet hívása, amikor szárnyai alatt akarja érezni őket. Ma Isten mindegyikünket hív: Jöjjetek, gyermekeim, legyen az Én jelenlétem, az Én közelségem, az Én állandó őrzésem rejtett helye a ti otthonotok; mert aki a Felségesnek rejtekében lakozik, Isten szárnyai alatt nyugszik. Amikor közeledik az éjszaka, amikor alig van élelem és pénz, amikor…