“Adjad, fiam, a te szívedet nékem” (Péld. 23:26.)
Az átadás nem azt jelenti, hogy megígérjük Istennek, hogy megtesszük az Ő akaratát, sem azt, hogy szövetséget kötünk Istennel, hogy megtesszük, amit nem lehet megtenni. Az átadás azt jelenti számomra, hogy leveszem a kezemet a saját életemről.
Tegyük fel, hogy valakinek adsz egy könyvet, de a kezedből nem engeded ki azt; vajon a barátod meg fogja tudni kapni? Amikor Istenhez jövünk, azt kell mondanunk: “Átadom neked mindazt, ami jó és rossz, amit szeretek és nem szeretek, hajlandóságomat és nem akarásomat, amit tennem kell és amit nem kell tennem.”
Készen vagyunk erre? Ha nem, akkor Isten semmit sem tud tenni értünk. A mi felelősségünk, hogy átadjuk Neki kudarcot vallott önmagunkat. Isten mindig kész arra és vár arra, hogy megtegyük ezt az egy dolgot, hogy hajlandók legyünk önmagukat átadni Neki.
Watchman Nee
forrás: http://www.c-f-p.com/
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 