„Tiportatunk, de el nem veszünk” (2Kor. 4:9).
Hogyan munkálta ki Isten a Vörös-tenger csodáját? Úgy, hogy népét minden oldalról bezárta, és nem volt más kiút, csak az isteni út. Mögöttük az egyiptomiak voltak, előttük a tenger, körülöttük pedig minden oldalról a hegyek. Nem volt kiút, csak felfelé.
Valaki egyszer azt mondta, a sátán be tud minket falazni, de nem tud fölénk tetőt rakni. Felül mindig ki tudunk jutni. Nehézségeink nem más, mint Isten próbatételei, és gyakran olyan nehézzé teszi azokat, hogy vagy alájuk kerülünk, vagy föléjük emelkedünk. Ilyenkor, az isteni szempont az, hogy kimunkálja a hit legmagasztosabb lehetőségeit, és éppen a szükségállapot taszít minket Isten legjobb megoldásába, oda, ahol Isten a lehető legjobbat hozza ki belőle.
Szeretteim, ez most Isten órája. Ha hajlandó vagy felkelni, hogy szembenézz vele, akkor annyira meg fogod Őt ragadni, hogy sohasem fogsz ismét szükséghelyzetekbe jutni, vagy ha mégis, akkor nem fogod azokat szükséghelyzeteknek nevezni, hanem lehetőségeknek, és Jákóbhoz hasonlóan, attól az éjszakától fogva ott, Pénielnél, többé már nem Jákóbként fogsz továbbmenni, hanem győztes Izraelként. Hozzuk Őhozzá szükséghelyzeteinket, és meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő hű és igaz.
forrsá: http://www.sermonindex.net/modules/articles/index.php?view=article&aid=4365
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 