“Kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdő tért.” Zsid. 12:1.
Nekünk, akik ezt a versenyt futjuk, “kitartással” kell azt megfutnunk. Miért kitartással? Mert a jutalmat nem a verseny elején adják, sem nem a közepén, hanem a versenypálya legvégén. Míg el nem érjük a célt, senkinek sem lehet garantálva, hogy meg lesz jutalmazva. Lehet, hogy valaki az utolsó öt lépésnél esik el. Egyszer egy 200 méteres síkfutásban egy ember körülbelül húsz méternyi hosszal előtte futott a társainál a verseny nagy részében, de aztán hirtelen elesett, amikor már csak két méter volt hátra a pályából. Ahhoz, hogy győzhessünk, nagyon oda kell figyelnünk. Míg el nem érjük a célt, senki sem dicsekedhet azzal, hogy megvan a jutalma. Még Pál apostolnak is ezt kellett mondania: “Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem” (Fil. 3:12). Ha ez igaz volt Pálra, akkor mi a helyzet velünk?
forrás: http://christianfellowshippublishers.com/cgi-bin/dada/mail.cgi/list/dailydevotional
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 