Ne gyávulj el (Ne fáradj bele)!

G. C. Willis
Részlet “A görög Újszövetség néhány elrejtett kincse” c. írásából

Ne gyávulj el! (Ne fáradj bele)
En-kakeo / Εν-κακεω

Az EN-KAKEO szó 6-szor fordul elő az Újszövetségben, és mindegyik előfordulása gazdag tanítást rejt magában. Az első az imádsággal kapcsolatos: “Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk” (Luk. 18,1).

A “kifáradni” szó görögül EN- KAKEIN, eredete pedig a KAKOS szó, ami azt jelenti, “gyáván”. De ebből levezetve számos előnytelen jelentése van, mint például “rossz, aljas, szégyenteljes”, mert a görögök számára a gyávaságban egyesült mindez. A szó első fele, az EN, azt jelenti, -ba, -be, és az egész szó betű szerint azt jelenti, “beengedni az ördögöt”, “engedni az ördögnek”. A kifejezés ilyen fordításaival találkozunk még: belefárad, elgyávul, elbátortalanodik.

A világban jelenlévő gonosz olyan erős, a harc olyan heves, és a kimenetele annyira kilátástalannak látszik, a küzdő felek annyira egyenlőtlennek tűnnek, hogy amikor imádkozunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy ha szánkkal nem is, de szívünkben ezt mondjuk: reménytelen, hiába könyörgünk ezért vagy azért az emberért, abba is hagyom. Az Úr viszont azt mondja: Nem! Ne add fel! Ne veszítsd el a bátorságodat! Ne csüggedj el! Ne gyávulj el! Ha nem bátortalanodunk el, akkor a maga idejében eljön majd az aratás. (Ez utóbbi mondatban azonban más szó fejezi ki ezt az “elbátortalanodást”, amelyre Isten segítségével még máskor visszatérünk.)

Mi valójában a Győztes oldalán állunk. Az Úr változatlanul a trónon ül. Erősebb az áradó vizeknél, sőt, a tenger hullámainál is (lásd: Zsolt. 93,4). Ezért fel a fejjel! Szedd össze a bátorságodat! Könyörögj tovább! Szüntelenül imádkozz, és soha ne gyávulj el, ne add fel!

Az EN-KAKEO szót kétszer egymás után megtaláljuk a 2Korintus 4 részében, az 1. és 16. versben is: “Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban vagyunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el.” “Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” Így a bennünket, a külső emberünket emésztő nyomorúság, betegség és szomorúság nem ok az elcsüggedésre, hogy engedjünk az ördögnek. Vidámodjatok! Bátorodjatok! Fel a fejjel!

A következő igehely a Galata 6,9, ahol találkozunk vele. “A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk meg.” Igen, könnyen belefáradunk a jótevésbe. Esetleg a szegényről, akin segítettél, kiderül, hogy szélhámos, és akkor megfogadod: még egyszer nem hagyod becsapni magad. Nem, nem ez a megoldás! Ne csüggedj, ne engedj az ördögnek. Legközelebb talán olyan valaki fordul hozzád, aki valóban szükséget lát, és “aki bedugja a fülét a nincstelen segélykiáltására, annak nem válaszolnak majd, amikor ő kiált” (Péld. 21,13). Vagy ott van az a lármás és rendetlen vasárnapi iskolai csoport. Kár velük foglalkozni – szólunk elcsüggedve. Hagyd abba! – mondjuk magunknak, nincs értelme tovább próbálkozni.

Egyszer én is ezt tettem. Reménytelenül rosszak voltak a vasárnapi iskolai csoportom résztvevői, és egy idősebb testvér tanácsára abbahagytam a velük való vesződést. Mintegy három héttel később találkoztam a csoportból egy gyerekkel, aki azt mondta: “Miért nem foglalkozik tovább velünk? Annyira szerettem volna megtudni, hogy meg vagyok-e váltva. Azt hiszem, a következő vasárnap megtaláltam volna az Urat. Így máshová kellett mennem, és ott meg is találtam az Urat.” Máskor egy idős testvér arra unszolt, ne vállaljak el egy bizonyos gyermekmunkát, amelyre az Úr lehetőséget adott. Zavarba jöttem, és megkérdeztem egy másik idős testvért, aki nagy bámulatomra épp az ellenkezőjét mondta: “Soha ne szalassz el semmiféle szolgálati lehetőséget. A munka feladása az ördögtől van!” Ez több mint ötven évvel ezelőtt történt, de még ma is hálás vagyok az Úrnak, hogy ezeket a szavakat küldte. A kedves Herbert Taylor, Hudson Taylor legidősebb fia elmondta, hogy egyszer már annyira el volt csüggedve, hogy így szólt apjához: “Apám, elfogyott a bátorságom. Feladom ezt a munkát.” Az apa így válaszolt: “Minden gyávaság az ördögtől van!” Isten a “vigasztalás Istene” (2Kor. 1,3). Isten szava világosan szól: “A jónak cselekvésébe bele ne fáradjunk, mert ha nem csüggedünk el, a maga idejében eljön az aratás.”

Következzék most az Efézus 3,13: “Kérlek tehát, ne csüggedjetek azért, hogy nyomorúságot hordozok értetek, hiszen számotokra dicsőség az.” Pálnak olykor még az élete is kockára volt téve, amikor az efézusi hívőkért üldöztetést szenvedett, de nem csüggedt el (Csel. 19,23 és 2Kor.1,8). Kész volt szembenézni a halálát kívánó tömeggel. Ne csüggedjünk, ha üldöztetés közeleg. Sőt, “dicsekszünk .. a nyomorúságokkal is, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot” (Róma 5,3). Az üldöztetés, nyomorúság szó a latin tribulum szóból ered (angolban: tribulation), ami azt jelenti, cséphadaró. Azt hiszem, olvasóim nagy része még soha nem látott cséphadarót, amelyet régen a gabona kicséplésére használták. Egyszer láttam és használtam egy ilyet. Mondhatom, nagy nyomorúságot okozott a kévéknek, pedig ily módon nyerik a tiszta gabonát és választják el a pelyvától.

Utoljára a 2Tesz 3,13-ban találkozunk az EN-KAKEO szóval. “Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk és lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy csendben dolgozva a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” Gondolom, ez azt jelenti, hogy ne bágyasszon el minket a hétköznapok taposómalma, hanem úgy végezzük a munkánkat akár a hivatalban, akár a gyárban, a konyhában, az iskolában vagy a kertben, mint akik az Úrnak dolgoznak, és nem embereknek. Ez az Úr parancsa hozzánk. Lehet, hogy sok rossz ér bennünket, talán minden okunk meg lenne a csüggedésre. Ennek ellenére ne adjunk helyt a gonosznak: soha ne gyávuljunk, ne gyengüljünk el.

Foglaljuk össze:

• Ne engedjünk a gonosznak, és ne restüljünk meg az imádkozásban (Luk. 18,1)
• Ne hagyjuk, hogy az öregség és gyengeség úrrá legyen rajtunk (2Kor. 4,1.és 16)
• Ne restüljünk meg a jó cselekvésében (Gal. 6,9)
• Ne rémítsen meg a nyomorúság (Ef. 3,13)
• Ne gyengüljünk el a mindennapi dolgaink végzésében (2Tesz. 3,13)

Mivel megkaptuk a segítséget Istentől, ne engedjetek a gonosznak, ne veszítsétek el bátorságotokat, ne legyetek gyávák, Isten megsegít a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Folytatása következik.

forrás: https://goodnews.hu/gc-willis-a-gorog-ujszov-nehany-elrejtett-kincse

 

 

One thought on “Ne gyávulj el (Ne fáradj bele)!

  1. Visszajelzés: A meglazult íj-húr | "Bátorítván egymást, mivel ama nap közelget"

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.