Hogyan fogja Isten megvalósítani az Ő tervét?

Radu Gavriluţ

Hogyan fogja Isten megvalósítani az Ő tervét (pdf)

Szeretnék szólni valamiről, amit az Úr körülbelül tíz évvel ezelőtt mutatott nekem. Ez összefügg azzal, ami a Jelenések könyve 2. és 3. részében van megírva a gyülekezetekhez. A filadelfiai gyülekezet valóban dicséretben részesül, de mind a hét gyülekezetnél megtaláljuk ezeket a szavakat: aki győz. Bármennyire is kudarcot vallott ezeknek a gyülekezetnek a bizonysága, végül az Úr ezt mondja a Szellem által a gyülekezeteknek: aki győz.

Hogyan viszi véghez az Úr az Ő munkáját? Hogyan mutatja be a gyülekezetet úgy, ahogy az Efézusi levél 5. rész 27. versében látjuk: “hogy önmaga mellé állítsa megdicsőülve a (kihívott) gyülekezetet (eklézsiát), nehogy szeplő vagy ránc legyen rajta, vagy valami efféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen (kifogástalan)” (Vida)?

Ha körülnézünk, akkor nagyon elbátortalanodhatunk, látva ezt a siralmas állapotot, amiben az Úr gyermekei vannak úgy, mint ahogy a Bírák idejében volt. Ma nagy sötétség van, mert a gonosz pusztít és minden tévtanítást beszivárogtat, amely akadályozza a gyülekezetet, hogy eljusson oda, amit a 27. versben olvastunk.

Hogyan fogja az Úr ezt a munkát elvégezni? Gondolkoztam ezen, és eszembe jutottak példák az Ószövetségből. Az egyik, ami nagyon érdekes az, amikor az Úr angyala eljött Gedeonhoz (Bírák 6. rész). Tulajdonképpen, ha elolvassuk a szövegkörnyezetet, láthatjuk, hogy az Úr angyala maga Jézus Krisztus személye volt. Odajött hozzá, és azt mondta Gedeonnak: „Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezéből” (Bír 6,14).

Egy részletet szeretnék kiemelni abból, amikor Gedeon áldozatot akart hozni az Úrnak, és azt mondta: “ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek.” (Bír 6,18). Gyorsan elment, de bármennyire is sietett, hogy hozzon egy bárányt, az mégis időbe telt. Elképzeltem, ahogyan figyelte őt az Úr. “Várj kérlek!” – és az Úr várt. Elgondoltam, hogy milyennek kell lennie az Úrral való kapcsolatunknak ahhoz, hogy ezt tudjuk Neki mondani: Uram, várj kérlek itt, míg jövök.

Ismerjük a történetet, hogy végül harminckétezer ember gyűlt össze, hogy harcoljon Midián ellen (Bírák 7. rész). Az Úr azt mondta, ez nagyon sok, mert ha Ő harcol valahol, Ő azt akarja, hogy te ne mondhasd azt, hogy neked is részed van benne. “Dicsőségemet senki másnak nem adom.” Az első próba a harminckétezer ember számára ez volt: ha valaki fél, menjen haza. Huszonkétezer haza is ment, és maradt tízezer. Az Úr még ekkor is azt mondta: nagyon sokan vannak, most újra kiválogatom őket. És levitte őket a vízhez, hogy igyanak. Azok, akik lehajoltak és úgy ittak, ahogy a kutya iszik, nagyon sokan voltak. De a többiek, akik állva maradtak, akik előre tekintettek, akik készek voltak a harcra, csupán háromszázan voltak. És az Úr azt mondta: elég ennyi. Háromszáz emberrel ment el, hogy harcoljon Midián ellen, az Úr pedig a kezükbe adta Midiánt.

Tehát, hogyan fogja Isten megvalósítani az Ő tervét? Neki emberekre van szüksége, de olyanokra, akik már meg voltak rostálva. Nem tartozhatsz azok közé, akik megértik, hogy ezekben az időkben mit kell tenni, ha a szívedben félelem van. Aki fél, annak el kell mennie.

Testvérek, csodálkozunk, mikor egyesek elmennek közülünk, és ebből nagy dolgot csinálunk. Harminckétezren voltak, egyszeriből elment huszonkétezer, és még maradt tízezer. Őket újból le kellett tesztelni, és azok, akiknek a szívük kész volt, akik fel voltak készülve a harcra, nagyon kevesen voltak. 9700 ember megosztott szívű volt. Ők nem minősültek alkalmasnak a harcra.

Isten véghez viszi az Ő tervét. Az a háromszáz ember készen volt, ugyanúgy, mint azok, akik odajöttek Dávidhoz Hebronba vagy Siklágba, akik olyanok voltak, mint valami oroszlánkölykök – harcra készek. Testvérek, mi is ki vagyunk próbálva. Milyen kiváltság az, ha azok között lehetünk, akik a halálban maradnak, hogy a többiekben munkálkodjon az élet.

Sokszor olvasok Pálról, és ő azt mondja, amikor ott van a bilincsekben, hogy ez a helyzet sokkal inkább munkálta az evangélium előrehaladását, mert az emberek, látva az én bilincseimet, még inkább felbátorodtak, hogy hirdessék az evangéliumot. Istennek szüksége van, és mindig is szüksége volt ilyen emberekre, akik megértették, hogy ők bármi áron a halálban kell, hogy maradjanak, hogy a többiekben az élet munkálkodjon.

Eszembe jut egy másik eset, amikor Saul királynak a filiszteusok ellen kellett harcolnia, és az egy reménytelen helyzet volt (1Sámuel 14. rész). Saul annyira összezavarodott, hogy azt sem tudta, hogy Jonatán elment, amikor a filiszteusok táborából hallotta a zajt. Mint aki álmából ébred, nem tudta, mi hallatszik, nem tudta, mi történik. Jonatán a fegyverhordozójával felkapaszkodott a meredek sziklafalon és ott, egy nagyon kicsi területen, az Úr a kezükbe adott húsz embert, akiket megöltek. Aztán Isten megrendítette a filiszteusok táborát, és elkezdtek egymás ellen harcolni. A zsidók elkezdtek előjönni a rejtekhelyeikről, és akik átálltak a filiszteusokhoz, visszatértek a saját táborukba, csatlakoztak Saulhoz és Jonatánhoz, hogy harcoljanak a filiszteusok ellen.

Ahhoz, hogy ez a dolog megtörténhetett, Istennek szüksége volt olyan emberekre, akik Őbenne bíztak. Isten sok által és kevés által is adhat győzelmet (1Sám. 14,6). Ha látod, hogy a dolgok nem jól mennek, ha látod, hogy nincs élet, az egyetlen mód, ahogy munkálkodhatsz az, ha átadod az életedet az Úrnak, és a halál útján maradsz, hogy az élet munkálkodjon másokban. Egy testvér azt mondta, hogy ahhoz, hogy sokan életre keljenek, szükség van egy “Jonatánra”, aki harcol helyettük a filiszteusok ellen, és aztán felébrednek az álomból. Hogy fogja Isten véghez vinni az ő munkáját ezekben az utolsó napokban? Szüksége van néhány emberre, akik a halálban állnak, és így az élet kiárad a többiekre. Én ilyen leszek? Jelenések könyve 12. rész 11. verse: „…és ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért, és az ő életüket nem kímélték mind halálig.” Micsoda kiváltságaik lesznek ezeknek az embereknek!

Testvérek, nagyon kevés idő van még, és nem leszünk már itt. Tudom, hogy ez a dolog nem úgy megy, hogy elhatározzuk, hogy megváltozunk. Szeretnénk megváltozni. Szeretném látni az Úr tekintetét, ahogy jóságos szemekkel néz rám, mint Gedeonra, amikor hozom az áldozatot. Ő szeret. “Kérlek, várj, míg visszatérek.” Az Úr megértette, ott várt, és nézte, ahogy jön vissza Gedeon. Ő mindent tudott, nem kellett semmit látnia, Ő tudta. Azt mondtam: Uram, szeretnék olyan közel lenni Hozzád, hogy azt mondjam: maradj itt. De ehhez elsősorban azt kell meglátnom, hogy kicsoda vagyok én valójában. De ne ragadjunk le itt. Vannak, akik folyamatosan vádolják magukat, hogy ők milyen gyarlók, gyengék. Természetesen, nem csak gyenge, hanem nagyon gyenge vagy. Ez természetes. De ha az Úrra tekintek, és Őfelé fordítom a tekintetemet, azt mondja az Ige: „Akik Őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul” (Zsolt 34,6), azok nem szégyenülnek meg.

Az Úrra tekintek, Őrá nézek. Milyen nagy áldás volt az egész Izráel számára, mikor Jonatán és fegyverhordozója ketten az Úrban bíztak. Ketten nem százból, hanem ketten az egész Izráelből! Az Úr adhat győzelmet a kevés által is, és természetesen a sok által is. De Ő adhat a kevés által is. Izráel népe elment és kifosztotta a filiszteusok táborát és nagyon meggazdagodtak. Nagyon nagy volt a zsákmány, de ez ott kezdődött, hogy két személy kockára tette az életét. Nem tudták mi történik, de hitték, hogy az Úr velük lesz. És az Úr velük is volt.

Ha ma valaki megérti, hogy az Úr azt akarja, hogy vegye fel a keresztet naponta – „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem” (Lk 9,23) -, ez a kereszt azt teszi, hogy elnyeli mindazt, ami emberi az ő életében.

Én az Úrra alapozok, Aki a szíveinkben ma éppúgy munkálkodik, mint a távoli Babilonban tette. Már hetven éve ott éltek a zsidók, és kialakítottak maguknak bizonyos pozíciókat, körülményeket, és meggazdagodtak. Lehetséges, hogy sokan meglepődtek, amikor Círus királynak ezt a határozatát hallották: „aki Izráelből való, térjen vissza Jeruzsálembe, hogy megépítse az Úr házát.” Sok szívet megérintett és felkavart az Úr, és visszatértek Jeruzsálembe. Egyszerűen visszamentek. És valójában az Úr munkálkodott általuk. Egy maradék tért vissza, hogy építse az Úr házát, hogy újra felemelje az Úr bizonyságát a földön. Azért imádkozom testvérek, hogy ebben az időszakban, amelyben élünk, az idők végén, az Úr érintse meg a szíveinket, hogy áthatva az Ő Igéje által, forduljunk Őfelé teljes szívvel, hogy a mi szívünket teljes mértékben rabul ejtse.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Mikor Izráel népe átkelt a Jordánon, ott volt velük a szövetség ládája (Józsué könyve 3-4. rész). A papoknak a vállukon kellett hordaniuk az Úr bizonyságát. Miután beléptek a Jordánba és ott álltak a Jordán medrében, egyfelől a víz megállt, másfelől pedig lefolyt, és száraz lett a folyómeder. Ott álltak a szövetség ládájával a vállukon egészen addig, amíg az egész nép bement Kánaánba. És azt mondja az Ige: a nép sietett, hogy átkeljen. Mikor az utolsók is átkeltek, akkor az Úr azt mondta Józsuénak: szólj nekik, hogy jöjjenek fel a Jordánból. És Józsué szólt: jöjjetek fel. Kijöttek a Jordánból, és a víz visszatért az eredeti medrébe. Addig kellett nekik a Jordánban maradniuk, míg a nép áthaladt.

Maradj a halálban a többiekért, hogy az élet munkálkodjon bennük. Az Úr munkálkodni akar. Ő azt akarja, hogy az egész Gyülekezet győztes legyen, de sajnos a gyülekezet bizonysága kudarcot vallott. Ahhoz, hogy Ő életet tudjon közvetíteni a hívő emberek sokaságának, ma is szüksége van olyan emberekre, akik megértik, hogy nekik a halálban kell maradniuk, hogy mások beléphessenek az életbe. Leszünk mi ezek, testvérek? Az Úrnak szüksége van ránk, szüksége van ilyen emberekre. Legyünk mi eszközök az Úr kezében, legyünk mi azok, akik ezeket megértik, hogy az Úr el tudja végezni az Ő munkáját, hogy Önmaga elé tudja állítani a Gyülekezetet dicsőségben, szeplő és ránc nélkül. Ne legyünk elcsüggedve amiatt, ami történik, ne legyünk elbátortalanodva sok keresztény siralmas állapota miatt. Legyünk mi azok, akik az Úr rendelkezésére állnak, hogy az Úr tudja elvégezni az Ő munkáját általunk, hogy az élet eljusson másokhoz. Ámen.

Nagyvárad, 2020. május 10.