Amikor belépünk sok felekezetnek és Krisztus gyülekezeteinek az összejöveteli termébe, ott láthatunk egy embert, aki alkalmanként előre szólít embereket, hogy imádkozzanak, énekeljenek, vagy prédikáljanak. Ez az ember gyakran egy kissé távolabb ül a hallgatóságtól, a szószék közelében. Ő a ’rendező’, vagy az ’elnök’. Világi körökben ez az ember az ‘MC’, a konferanszié.
A Dorling Kindersley szótáram azt mondja, hogy az elnök: a köztársaság, társadalom, főiskola, állami vállalat stb. vezetője. Különös, én azt gondoltam, hogy a gyülekezet először is királyság az Úr Jézus Krisztus királyi uralma alatt. A gyülekezet nem köztársaság, és minden bizonnyal nem demokrácia, ahol a tagoknak hatalmuk van választani vagy kinevezni felettük álló „főket”. Krisztus fősége a gyülekezet fölött abszolút, korlátlan. Ezeket a dolgokat látva csodálkozom azon, hogy a legegyszerűbb emberi találmányok milyen radikálisan meg tudják változtatni Krisztus testének szerves felépítését.
Az Ószövetségben Isten valóban jelölt ki papokat Izrael közössége fölé, de sajnálatos módon ez nem igazolja az elnökök befogadását az Újszövetségi gyülekezetbe.
„Ti pedig VÁLASZTOTT NEMZETSÉG, KIRÁLYI PAPSÁG, SZENT NEMZET, MEGTARTÁSRA VALÓ NÉP vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket…” (1Péter 2:9).
Amikor Péter ezeket a szavakat mondta, nem kinevezett hivatalos személyhez intézte azokat, hanem egész gyülekezeti közösségekhez (1Péter 1:1). Elengedhetetlen, hogy mi a „kihívottak” megőrizzük, fenntartsuk Krisztus főségét éppen a gyülekezeti közösségeinkben. Úgy gondolom, Krisztusnak van elegendő hatalma ahhoz, hogy az Ő gyülekezete fölött elnököljön, sokkal inkább, mint egy halandó embernek. Mindaz, amit tennünk kell, hogy bízunk Őbenne. Készek vagyunk bízni Krisztusban mint Elnökünkben?
forrás: http://surit87.blogspot.com/
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 