Elhangzot: New York, 2012, április
Radu Gavrilut
Akik mártírhalált haltak az Úrért, valóban megváltoztatták a történelmet. „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjéra Jézusra” ( Zsid. 12: 1-2).
De mi vagyunk mi az Úr számára most? Mi tudja megelégíteni az Ő szívét most?
„Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted… és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De ellened vagyok, mert az első szeretetedet elhagytad” (Jel. 2:1-4). Mindez a sok jó dolog a 2-3. versekben nem volt elég, hogy megelégítse az Úr szívét. Az Ő szívét csak olyan szeretet elégíti meg, amely teljesen neki van szánva. Urunkat nem elégíti meg semmi ennél kevesebb. Semmi sem foglalhatja el az Ő helyét. Efézusban valószínűleg nagyon buzgók voltak a hívők, és az Úr tudott ezekről a dolgokról. Valószínűleg, ez a nagy munka, amit végeztek, első helyre került a szívükben, és már nem az Úré volt az a hely. És ennek az Úr nem örült.
Az Úr feltámadása után először Máriának jelentette ki magát (János 20: 1-18). Tudjuk, milyen körülmények között tagadta meg Péter az Urat háromszor, és Péternek biztosan nagyon nehéz volt az a három nap az Úr megfeszítése után. Azt gondolom, az Úr biztosan alig várta, hogy kijelenthesse magát Péternek. De az Úr először mégis Máriának jelentette ki magát. A hét első napján, amíg még sötét volt, kora reggel, Mária már ott volt a sírnál. És ő volt az utolsó, aki elment a sírtól. Nem találta többé a helyét ebben a világban, semmi sem elégíthette ki őt többé ebben a világban.
Mi érintheti meg az Urat, hogy jöjjön és kijelentse magát nekünk? Tudjátok, a hívő életben, ha nincs kijelentés, akkor nincs semmi. Amíg Mária kívül állt, és sírdogált, benézett a sírba, és látott két angyalt. Máriát nem hatotta meg az angyalok látványa. Máriát csak egy dolog érdekelte, csak egy gondolat volt a szívében, hogy lássa az Urat. Ezért semmi sem tudta megakadályozni az Urat, hogy kijelentse magát Máriának. Ez az éhség és szomjúság volt az, ami arra késztette az Urat, hogy közel jöjjön, és kijelentse magát.
Miután Ábrahám elvált Lóttól, az Úr kijelentette magát neki (1Móz. 13:14). Az Úrnak sok különböző útja van, ahogyan kijelenti magát nekünk.
Mária azt mondta, “Mondd meg hová tetted őt, és én elviszem őt.” Mária még csak nem is említi az Úr nevét, mintha magától értetődő lenne, hogy mindenki tudja, kiről van szó, annyira csak ez az egy dolog foglalkoztatta. Egy olyan szív, amely csak az Úrra vágyik, annak az Úr kijelenti magát.
Jézus így szólt, ’Mária’, ő megfordult, ’Mester’. Amikor az Úr a nevén szólította, akkor Ő azonnal Őhozzá fordult, felismerte Őt, és abbahagyta a sírást. Nem sírt többé. Amikor az Úr kijelentette magát, egy szót mondott, ’Mária’. És akkor minden sírás befejeződött.
Amikor nekem kijelentette az Úr magát, vége lett a hullámvölgyeknek. Korábban sokat küszködtem, más akartam lenni, elegem volt az életemből. Egy éjjel hazajöttem, és nem voltam megelégedve saját magammal, és olyan volt, mintha egy hang azt súgná a fülembe, “Csak nyugodj meg, imádkozz és olvasd a bibliát.” És ez volt az első alkalom, hogy felismertem, ez nem az én Mesterem hangja. Akkor jött egy másik hang, „Gyere a kereszthez, úgy ahogy vagy.” És attól kezdve fel tudtam ismerni az Úr hangját. „Nincs többé kárhoztatás azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”(Róma 8:1). „A juhok követik Őt, mert ismerik a hangját” (János 10: 3-4).
Most már Mária békességgel mehetett el a sírtól. „Menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik…” 17. vers. Elment a tanítványokhoz, és elmondta nekik, hogy az Úr ezeket mondta neki. Az élete megváltozott, és megelégedett volt. Szeretnék olyan szívet, mint a Mária szíve, hogy ez a szeretet az Úr felé mindig friss és élő legyen. Ez a vágyam számotokra is.
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 