Az egyén kapcsolata az egészhez

„Sokan egy test vagyunk a Krisztusban, és egyenként egymásnak tagjai” (Róma 12:5)

Egy Testnek vagyunk a része. Szenvedéseink sokszor egyáltalán nem saját magunkért vannak. Isten gyermekei szenvedéseinek sokszor semmi köze a saját hibáikhoz vagy bukásaikhoz. Összekapcsolódva szenvednek, a Testért szenvednek, belépnek a harcba; ennek a nagy bizonyságnak a konfliktusába. Néha szinte rejtélyes, hogy amikor az Úr el akar valamit érni az Élet bizonyságával kapcsolatban, akkor minden különösebb ok nélkül felfedezzük, hogy benne vagyunk, és hogy a mi megtapasztalásunk egyáltalán nem egy elszigetelt megtapaszatalás. Mindenhol, mindenféle ember ugyanazon a megtapasztaláson megy keresztül – szörnyű nyomás, zaklatottság, bosszúság, akadályoztatás megtapasztalásán – mindenhol ez történik, arról téve bizonyságot, hogy a szellemi világban, a Szellem birodalmában, van egy finom, érzékeny egység, ami számít az Úrnak, és ezért számít az ellenségnek is.

Ne mindig vedd úgy a szenvedéseidet, mint amik az Úrnak veled való vitái. Ez az a csavar, amit az ellenség gyakran tesz. Légy nyitott az Úr iránt, hogy rámutathasson az életedben bármire, de ne mindig vedd ezt annak, hogy a veled történő dolgok, amelyek neked bajt, szenvedést okoznak, a saját hibádnak vagy tévedésednek köszönhető. Ennél egy sokkal nagyobb dologban veszel részt.

(forrás: T. Austin-Sparks: The Testimony of the Christ – Chapter 7)