“Mi azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.” (1János 4: 19)
A szeretetet nem lehet erőltetni. Azért szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket. Minél inkább szeretjük Istent, annál inkább közeledünk Hozzá; minél közelebb vagyunk Hozzá, annál jobban ismerjük Őt; és minél jobban ismerjük Őt, annál jobban szeretjük és szomjazunk Őutána. Istennek egy szentje egyszer ezt mondta: „Isten olyan szívet ad nekünk, ami olyan nagy, hogy egyedül csak Ő tudja betölteni.” Talán siránkozunk szívünk kicsisége miatt; mégis, mindaz, aki megízlelte Istent, arról tesz bizonyságot, hogy az a szív, melyet Ő adott nekünk, valóban nagy szív – olyan nagy, hogy bármi, ami kevesebb Őnála, sohasem fogja tudni betölteni azt, mert egyedül csak Isten töltheti be! Mennyire vágyakozik akkor a szívünk Isten után?
(forrás: W. Nee, The Lord My Portion, daily devotional, http://www.c-f-p.com)
Az Ószövetségben többször találkozunk egy-egy személyre vonatkozóan ezzel a kifejezéssel, hogy “szerette az Urat”. És tudjátok miben lett nyilvánvalóvá az, hogy valaki szerette az Urat? Abban, hogy az Úr házával, az Úr háznépével foglalkozott. Legtöbbször ezen keresztül mutatkozott meg, hogy szerette az Urat.
‘Uram, szeretnélek jobban megismerni, hogy jobban megismerjem a te értékedet.’ Az Úr iránti szeretetünk a mi választásainkon, a mi cselekedeteinken van lemérve, hogy hogyan választunk és mit választunk. Ha az Úrnak kedves dolgokat választunk, innen látszik meg, hogy szeretjük-e az Urat. Az Úr munkálja a mi szíveinkben is, hogy vágyakozzunk az Úr iránt, vágyjuk az Úrral való közösséget, és vágyjuk azt tenni a testvéreinkkel, ami Neki tetszik.
(forrás: R. G., http://www.ekklesiaoradea.ro)