A. B. Simpson
Simpson
“Az én békességemet adom néktek” Jn 14,27
Ebben rejlik a tartós béke titka – Isten békességében. Átadjuk magunkat Istennek, és a Szent Szellem birtokba veszi szívünket. Ez valóban “Békesség, békesség”. De pontosan ezen a ponton kezd el az ördög megzavarni, és ezt a gondolatainkon keresztül teszi, elterelve és más dolgokra irányítva azokat, ahogy a helyzet adja. Ekkor van az, amikor bebizonyíthatjuk odaszentelésünk őszinteségét és szívünk odaadását. Ha valóban mindennél jobban vágyunk az Ő jelenlétére, akkor elfordulunk minden ezzel ellentétes gondolattól, és tekintetünket Jézusra szegezzük. Ha azonban jobban vágyunk az impulzusaink kielégítésére, mint az Ő jelenlétére, akkor engedni fogunk az indulatból fakadó szónak, a könnyelmű gondolatnak vagy a bűnös figyelemelterelésnek. Aztán amikor visszatérünk, Pásztorunk már nincs ott, és csodálkozunk, hogy miért tűnt el a békességünk. A bukás gyakran valami jelentéktelen dologban – általában egy gondolatban vagy szóban – következik be. Az a lélek, aki nem fél megmászni egy hegyet, megbotlik egy szalmaszálban. A tökéletes nyugalom igazi titka az, hogy féltékenyen vigyázva, szokásszerűen Jézussal vagyunk elfoglalva.
“Egyet kértem az Úrtól, azt fogom keresni: hogy az Úr házában lakozzam életem minden napján, hogy nézzem az Úr szépségét és elmélkedjek az ő templomában.” Zsolt 27,4 (angolból NASB)
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 