A megújult hit

William MacDonald

Az amerikai-vietnámi háború még javában zajlott. Hient – a dél-vietnámi keresztény fiatalembert -, mivel nagyon jól beszélt angolul, az amerikai hadsereg tolmácsként alkalmazta. A vietkongok azonban már régóta figyeltették őt álruhás ügynökeikkel. Végül sikerült elkapniuk, és börtönbe zárták.

Intenzív agymosásba kezdtek. Hient nap mint nap mentális kínzásoknak vetették alá, Marx és Engels írásait sulykolták a fejébe. Egy idő után nem bírta tovább, engedett a kényszernek. Megtagadta Istent. Többé nem tudott hinni benne.

Az lett a feladata, hogy a latrinákat tartsa tisztán. A szag kibírhatatlan volt. Egy napon elhatározta, hogy nem is imádkozik többé. Volt-e értelme? Másnap reggel, amikor a szemeteseket ürítette, észrevett egy darab papírt. Lemosta róla a mocskot, és a jobb sarokban meglátta a feliratot: Róma 8. Elolvasta:

“Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. …

Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? … Kicsoda vádolja az Isten választottait? …

Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? …

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett.”

Úgy sírt, mint a záporeső. Csak úgy ömlöttek a könnyei. Másnap megkérte a parancsnokot, hogy minden nap ő takaríthassa a latrinákat. Bizarr kérés volt, de a parancsnok teljesítette. Ennek a parancsnoknak volt egy példánya az Újszövetségből, de mivel ateista kommunista volt, a könyv oldalait WC papírnak használta.

Hien minden nap letakarította a lapokról az emberi ürüléket, aztán a priccsében őrizte őket. Amikor a többi rab már aludt, ő a szúnyogháló alatt olvasta a Szent Igét.

Közben egy csapathoz verődött, akik szökést terveztek. A vietkongok azonban kiszimatolták a tervüket, és kérdőre vonták Hient.

– Szökni próbáltok, igaz?

– Nem – válaszolta.

– Mondd meg az igazat! Meg akartok szökni!

Megint hazudott. A lelkiismerete azonban vádolni kezdte. Hazugságával cserbenhagyta az Urat. Eldöntötte, hogy ha még egyszer megkérdezik, az igazat mondja.

Újra megkérdezték: – Szökni próbáltok, ugye?

Ezúttal a válasz igen volt. Egy szobába vitték, úgy tűnt, azért, hogy megbüntessék. De legnagyobb meglepetésére a szobában ezt mondták neki: – Veletek akarunk menni.

Amennyire csak lehetett, titokban rekviráltak egy csónakot, és elindultak Thaiföld felé. Kemény út volt. Biztosan vízbe fulladnak, ha a katonák nem lettek volna olyan kiváló tengerészek. Hála Isten jóságának, elérték Thaiföldet, és egy új életet. Hien mára már elvégezte a kereskedelmi iskolát, és az Urat szolgálja Kaliforniában.

forrás: W. MacDonald, Csodálatos… (Our God is Wonderful), “JÓ Hír” Iratmisszió Alapítvány

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.