William MacDonald
Az amerikai-vietnámi háború még javában zajlott. Hient – a dél-vietnámi keresztény fiatalembert -, mivel nagyon jól beszélt angolul, az amerikai hadsereg tolmácsként alkalmazta. A vietkongok azonban már régóta figyeltették őt álruhás ügynökeikkel. Végül sikerült elkapniuk, és börtönbe zárták.
Intenzív agymosásba kezdtek. Hient nap mint nap mentális kínzásoknak vetették alá, Marx és Engels írásait sulykolták a fejébe. Egy idő után nem bírta tovább, engedett a kényszernek. Megtagadta Istent. Többé nem tudott hinni benne.
Az lett a feladata, hogy a latrinákat tartsa tisztán. A szag kibírhatatlan volt. Egy napon elhatározta, hogy nem is imádkozik többé. Volt-e értelme? Másnap reggel, amikor a szemeteseket ürítette, észrevett egy darab papírt. Lemosta róla a mocskot, és a jobb sarokban meglátta a feliratot: Róma 8. Elolvasta:
“Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. …
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? … Kicsoda vádolja az Isten választottait? …
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? …
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett.”
Úgy sírt, mint a záporeső. Csak úgy ömlöttek a könnyei. Másnap megkérte a parancsnokot, hogy minden nap ő takaríthassa a latrinákat. Bizarr kérés volt, de a parancsnok teljesítette. Ennek a parancsnoknak volt egy példánya az Újszövetségből, de mivel ateista kommunista volt, a könyv oldalait WC papírnak használta.
Hien minden nap letakarította a lapokról az emberi ürüléket, aztán a priccsében őrizte őket. Amikor a többi rab már aludt, ő a szúnyogháló alatt olvasta a Szent Igét.
Közben egy csapathoz verődött, akik szökést terveztek. A vietkongok azonban kiszimatolták a tervüket, és kérdőre vonták Hient.
– Szökni próbáltok, igaz?
– Nem – válaszolta.
– Mondd meg az igazat! Meg akartok szökni!
Megint hazudott. A lelkiismerete azonban vádolni kezdte. Hazugságával cserbenhagyta az Urat. Eldöntötte, hogy ha még egyszer megkérdezik, az igazat mondja.
Újra megkérdezték: – Szökni próbáltok, ugye?
Ezúttal a válasz igen volt. Egy szobába vitték, úgy tűnt, azért, hogy megbüntessék. De legnagyobb meglepetésére a szobában ezt mondták neki: – Veletek akarunk menni.
Amennyire csak lehetett, titokban rekviráltak egy csónakot, és elindultak Thaiföld felé. Kemény út volt. Biztosan vízbe fulladnak, ha a katonák nem lettek volna olyan kiváló tengerészek. Hála Isten jóságának, elérték Thaiföldet, és egy új életet. Hien mára már elvégezte a kereskedelmi iskolát, és az Urat szolgálja Kaliforniában.
forrás: W. MacDonald, Csodálatos… (Our God is Wonderful), “JÓ Hír” Iratmisszió Alapítvány
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 