Jutalmam velem van

Radu Gavriluț

               „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. Egy szó kiált: a pusztában készítsétek az Úrnak újtát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt. Szózat lőn: kiálts! És monda: mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá, bizony fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmöndó Jeruzsálem! Emeld fől, ne félj! Mondjad Júda városinak: imhol Istenetek! Ímé az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (És 40,1-11).

Sokszor én is és más testvérek is itt közöttünk negatív módon hangsúlyoztunk bizonyos dolgokat Krisztus ítélőszékével kapcsolatban, vagyis nem volt egyensúly abban, amit mondtunk. Krisztus ítélőszéke félelmet vagy örömöt kelt bennünk? Azt mondja az Ézs. 62. rész 11. versében is az Ige, hogy „ímé az Úr hirdette mind a föld határáig: mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.”

Krisztus ítélőszéke előtt nagy öröm lesz, mert Ő jutalmat ad. Azzal a gondolattal jön vissza, hogy megjutalmazza azokat, akik fáradoztak Őérte. Tudjuk, hogy egy szülőnek következetesnek kellene lennie. De amikor ő mond valamit a gyermekének, és az a gyermek ért ahhoz, hogy miként érintse meg a szülő érzékeny húrjait, akkor a szülő enged. Az Úr nem ilyen, az Úr más, és amikor Ő eljön, nagy öröm lesz. A számunkra öröm kell, hogy legyen. Az Ő számára is öröm lesz, mert Ő mindenképpen megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint.

Nekünk nem kell következtetéseket levonni az életünkről, hanem tekintsünk bizalommal az Úrra. Ha az én szívemben ilyen gondolatok vannak: Vajon hogy lesz? Vajon hogy állok meg az Úr előtt? – akkor ez a gonosztól van. Ő eljön és megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. „Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. […] És ímé hamar eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22,7-12). Én nem hiszem testvérek, hogy a legtöbb ember majd a külső sötétségre lesz vetve. Nem akarom ezt hinni. Azt akarom hinni, hogy akik fizetséget kapnak a királyságért való fáradozásukért, azok sokan lesznek. Ne gondolkozzunk negatív módon, és ne alakítsunk át mindent olyanná, ami nem jó.

Olvasok még egy igeszakaszt és gondolkozzatok el, hogyan értelmezitek ezt az igerészt: „Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre a fundamentumra, kinek-kinek munkája nyilván lészen, mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet rá épített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mint tűzön keresztül” (1Kor 3,10-15).

Ebben az igeszakaszban a hangsúly arra esik, hogy “ki-ki meglássa, mi módon épít rá.” Ezt követően az van leírva, hogy a dolgok miként fognak megtörténni. De ne gondoljunk csak a dolgok negatív oldalára, hogy a munkája megég, és az illető elveszti a jutalmát, de ő maga megmenekül, mint tűz által. Ezzel kapcsolatban sok mondanivaló van, de a hangsúly mégis arra esik, hogy építsünk aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Ne hagyjuk magunkat a gonosz által eltájolni, aki mindenképpen nagyon aktív. Hamar levonunk negatív következtetéseket az életünkkel kapcsolatban. Ezt mondod: az én életem egy romhalmaz, én semmit nem tettem. Testvérek, ne gondolkozzunk így, mert ha így gondolkozunk, a gonosznak biztos sikere lesz az életünkben.

Az Úr jön vissza. “Ímé, én hamar eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” Gondoljuk el, hogy eljön az a nagy nap, amikor Krisztus ítélőszéke előtt fogunk állni, és megkapjuk a jutalmat azért, amit az Úrért tettünk, amit Őérte éltünk. Természetesen vannak nagyon komoly figyelmeztetések. Az egész Szentírás tele van figyelmeztetésekkel, mert az Úr nem fog örülni annak, ha az, akiért Ő meghalt, nem kaphat jutalmat. 

Nagyvárad, 2020, aug. 9.