Imádkozzunk a fiataljainkért

Radu Gavriluţ

Az első dolog, ami nagyon sokat számít, a komolyság és a következetesség, ahogyan a szülők nevelik a gyermekeiket. Ez alatt arra gondolok, amit az Úr Jézus mondott: “odaszentelem magam értük, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban” (János 17,19). Itt rólunk beszél. Egy szülőnek meg kell szentelnie magát, ha azt akarja, hogy a gyermekei is megszenteltek legyenek. Egy gyermeknek nem mondhatjuk, hogy mit tegyen, ha mi nem annak a valóságában élünk, amit kérünk tőle. Nem mondhatod meg neki, mit tegyen, ha ő nem látja, hogy te tényleg úgy is élsz. Mondhatom a gyermekeimnek: “Gyerekek, gyertek velem az alkalomra”, ha közben ők azt látják, hogy én nem nagyon vágyok menni az alkalmakra, mert látják, hogy az én életemben nem éppen úgy vannak a dolgok, ahogy mondom.

Régen nem voltak olyan veszélyesek a dolgok, mint ma. Ami engem fiatal koromban megóvott attól, hogy bűnbe kerüljek, a félelem volt, amit a szüleim még gyerekkoromban a szívembe ültettek. Ez volt az egyik oldal. A másik oldal pedig az volt, hogy a szüleim imádkoztak. Nem csak egy megszokott módon kell imádkoznunk a gyermekeinkért, hanem teherként kell, hogy a szívünkön legyenek. Úgy gondolom, csak kevés szülő fogja fel, hogy mi fog történni kb. tíz év múlva: katasztrófa.

Beszélgettem valakivel, aki egy laboratóriumban dolgozik, ahol vérvizsgálatokat végeznek, és azt mondta: meg kell, hogy szokjuk, hogy ezután együtt élünk ezzel a vírussal, mert nem fog eltűnni. Bármennyire is elzárkózunk, jelen lesz, és sokan megbetegednek, és akiknek meg kell halni, meghalnak, akiknek pedig még élniük kell, azok megmaradnak. A fontos, hogy az legyen a hozzáállásunk, hogy megoldásokat találjunk a problémák közepette.

Van egy másik dolog is, amit szeretnék elmondani. Kezdtük meglátni, hogy a dolgok egyszeriből nagyon súlyos fordulatot vettek, és kezdtük meglátni, hogy mi következik ezután. Ritkán találni olyan fiatalokat, akik buzgók az Úr iránt. Általában szólva, nincsenek ilyen fiatalok. Kezdjük azt is látni, hogy nem másról van szó, mint arról, hogy a gonosz kezd nagyobb erővel működni, és mi nem voltunk felkészülve arra, ami következik. Hogy mi lesz a továbbiakban azzal a generációval, amelyik utánunk jön, az még súlyosabb, mert nagyon kevesen térnek meg az Úrhoz. A nagy gyülekezetekben nem lehet mondani, hogy nem hirdették az evangéliumot és nem tértek meg emberek, de nézzétek meg, ma már nincsenek megtérések. Nem azért, mert másként prédikálnak, hanem azért, mert a gonosz ma sokkal aktívabb, és ahogy telik az idő, egyre aktívabb lesz.

Szükséges, hogy ráébredjünk a valóságra és imádkozzunk a fiataljainkért, hogy megszabaduljanak, és az Úr világosítsa meg az életüket, hogy megérthessék, hogy mi fog következni. Soha nem történt ilyen, hogy az emberek ne tudják, mit tegyenek. Vagy keresztény vagy, vagy nem, nem járhatsz két úton: egyik lábaddal a királyságban, a másikkal pedig a világban.

Az én vágyam ez, és így imádkozzunk, hogy munkálkodjon az Úr, hogy a fiatalok, akik itt vannak közöttünk, egyenként szabaduljanak meg a gonosz csapdájából, és jöjjenek az Úrhoz, mert számomra ez tűnik a legnagyobb csodának a mai időben, hogy valaki teljes szívvel az Úr felé forduljon.

2020. 07. 05.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.