Haladjunk mindig tovább

Radu Gavriluţ 

Haladjunk mindig tovább (pdf)

1Mózes 12,5-6: “Felvette Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kánaán földjére menjenek, és el is jutának a Kánaán földjére. És átment Ábrám a földön, mind Sikem vidékéig…”

Azt szeretném mondani, hogy a keresztény élet egy pálya: elmozdulás egyik helyről a másikra, tehát nem statikus dolog. Azt hiszem, minden újjászületett keresztény megtapasztalt valamit Sikemből, mert ott, Sikemben tapasztalod meg, ki az Úr a te számodra. Tudjuk viszont, hogy mindjárt megjelentek a problémák is, ahogy Ábrahám elindult Bétel felé és oda helyezte a sátrát Bétel és Hái közé, mert nem olyan könnyű együtt élni másokkal. Bétel Isten házát jelenti. Itt meg kell tanulnod más szemmel nézni a testvéreket, és úgy tekinteni rájuk, hogy megláthasd, amit az Úr munkált az életükben. Ne a hibáikra összpontosítsd a tekintetedet, hanem arra, amit az Úr munkált az életükben. Tanuld meg elfogadni a testvéreket úgy, ahogy Isten téged elfogadott, és ez azt feltételezi, hogy megtanulj megbocsátani, megbocsátani, megbocsátani, megbocsátani.

A megbocsátás mennyei. Sokan megbocsátottak – mondják, hogy megbocsátottak – de tulajdonképpen nem bocsátottak meg. Megbocsátani mennyei dolog. Nem olyan egyszerű, hogy megbocsáss. Amiatt, hogy a dolgok ilyen bonyolultak, a legtöbb keresztény nem jutott tovább Sikemtől Bétel felé, mert ahhoz, hogy Bételbe mehess, teljesen Bétel felé kell fordulnod, Háitól pedig el kell fordulnod, ami az összes nyomorúságot, salakot jelenti az életünkben, ami mind az énünkhöz kötődik.

Tehát testvérek, ahogy a Zsidókhoz írt levél írója mondja: haladjunk előre, ne álljunk meg az úton. Ne legyenek olyan személyek, akikkel nem tudjuk a dolgokat elrendezni. Ha valakitől eltávolodtál és nem akarsz vele találkozni, azt jelenti, hogy ott valami probléma van. Közülünk a gyülekezetből az évek folyamán elmentek egyes testvérek, és ők még köszönni sem akarnak nekünk. Van néhány család, akik összegyűlnek. Én elmennék, hogy lássam, hogy vannak, de senki sem hív meg.

Testvérek, Isten háza nem csak mi vagyunk. Isten háza mindazok, akik az Övéi. Ez nagyon nagy dolog. Ne higgyük azt, hogy csak mi vagyunk. Tudjátok, miért van az, hogy a Jelenések könyve első két részében a hét gyülekezetnek szóló levelekben egyáltalán nem említi a véneket? Voltak vének az efézusi gyülekezetben, de nem tudom, hogy Isten elismerte-e még őket. Az első időszakban még nagyon egyszerű volt, mert amikor valaki az Úrhoz tért, csatlakozott a gyülekezethez, és nem voltak más gyülekezetek. Pál nem ment oda, ahol mások már prédikáltak. Egyszerűen, akik általa megtértek, ott összegyűltek. Pál és Titus számára nagyon egyszerű volt, hogy véneket helyezzen azokba a gyülekezetekbe, amelyek létrejöttek.

Ma már nincsenek vének. Most csak felügyelők, felelősök vannak, mert nem csak mi vagyunk a nagyváradi gyülekezet, hanem mindazok is, akik az Úréi itt Váradon. Naivitás lenne azt gondolni, hogy mi vagyunk a nagyváradi gyülekezet. Mi testvérek vagyunk, akik a gyülekezet alapelvén gyűlünk össze.
Testvérek, ne ragadjunk le itt, hogy az Úr elfogadott, Krisztus csodálatos, Ő a Megváltó, Ő Úr a mi életünkben. Hanem folytassuk az utunkat Bétel felé, tanuljuk meg más szemmel nézni és szeretni a testvéreket. Ábrahám nem állt meg Bételnél sem, onnan is tovább ment. Természetes, hogy akik elhaladtak Sikemnél, azok megtanulták Sikem leckéjét. Akik elhaladtak Bételnél, azok megtanulták Bétel leckéjét. De ennél van még több: Hebron.

“Elmozdította azért sátorát Ábrám, és elment, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt épített ott az Úrnak” (1Mózes 13,18). Hebron közösséget jelent. Hebronban volt egy fa, amely az életet, energiát jelképezi. Egy olyan keresztény, aki elhalad Hebronnál, élettel, erővel rendelkezik. Nem csak akárki vagy, hanem bizonyság kell, hogy legyél. Tudjátok mi történt Ábrahámmal, mikor Hebronban volt? Milyen bizonysága volt neki ott!

Tanuljuk meg a leckéket, amit Bételben kell megtanulnunk a testvérekkel. Ne legyünk elégedetlenek a testvérekkel, mert eljön az idő, mikor az Úr megvizsgál, munkálkodik, nehéz helyzeteket hoz, és a dolgok megváltoznak. Mindennek megvan az ideje. Nekünk viszont meg kell tanulnunk Bétel leckéjét a gyakorlatban. Az Úr munkálkodjon az életünkben, hogy megérthessük: a hívő élet egy olyan élet, amelyben mindig tovább haladunk egy jobb hely felé, mindig előre, a tökéletesség felé.