Mit jelent a tökéletes szív?

Radu Gavriluț

letölthető: Krisztus Úr és uralkodni akar (pdf)

1Krónika 11, 1-3: “és gyűlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk. Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, aki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad, Istened néked: te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen. Elmenének azért az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tőn Dávid velük Hebronban az Úr előtt, és királlyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.”

Az 1Krónika könyvében az Úr házával kapcsolatos dolgok a fő téma. Amikor az Úr házáról van szó, akkor az első dolog, amiről beszélünk az, hogy Dávidnak egész Izrael felett királynak kellett lennie Hebronban. Krisztusnak úrnak kell lennie. Ezzel kezdődik a mi hitéletünk.

Érdekes az, hogy minden szünet nélkül a folytatásban ezt mondja a 4. vers: “elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe, ez Jebus, ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai.”

Testvérek, én nagyon örülök, amikor látok valakit, aki olyan, mint Dávid, akit foglalkoztat az a hely, ahová az Úr helyezni akarja az Ő nevét. A vallásos rendszerben sok ember van, aki őszinte, szereti az Urat, de kevesen fogékonyak arra a dologra, hogy az Úr hova akarja helyezni az Ő nevét. Már a pusztai vándorlás idején szólt az Úr, hogy lesz egy hely, ahol az Úr lakni akar, de az Ószövetségben Istennek sok embere nem törődött ezzel a hellyel. Keresték az Urat és az Úr szabadítást adott nekik, de Dávid volt az első, aki ezzel a dologgal foglalkozott. Mindig megérint az, hogy amikor Dávid királlyá lett az egész Izráel felett, azonnal elindult, hogy meghódítsa Jebust, és oda költözött. 7. vers: “azután lakék Dávid a várban, azért nevezték azt Dávid városának.” Nagyon különös.

Mi a feltétele, mi kell ahhoz, hogy megtaláld ezt a helyet és odahelyezd magad az Úr fennhatósága alá – nem szavakkal, hanem tettekkel? Itt nálunk, Romániában szokás, hogy az asszonyok, amikor férjhez mennek, felveszik a férjük nevét. Ez a névváltoztatás azt jelenti, hogy a férj a család feje. Az asszony ezáltal arról tesz bizonyságot, hogy az ő családjában a férj a fő. Természetesen, nem feltétlen ez a valóság is, de így kellene lennie. Az Úr oda akarta helyezni az Ő nevét Jeruzsálembe. De ahogy akkor volt, hogy nem érdekelte a népet, hogy megtalálják azt a helyet, éppen úgy van ma is.

Jákóbra gondoltam ma, mikor az Úr azt mondja róla az Ézsaiás 41,13-ban: “mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: ne félj, én megsegítelek” (megszabadítalak a románban). Mitől kellett Jákóbot megszabadítani? Ézsau kezéből? Az ellenségtől, akik körülvették? Nem! Saját magától! Ez a legnagyobb szabadítás, hogy saját magadtól legyél szabad. Ez történt Jákóbbal akkor, mikor az Úr angyala küzdött vele Jabbók révénél.

De testvérek, mi a titka annak, hogy olyan szíved legyen, hogy keresd az Urat, még olyan helyzetben is, mint ami Dáviddal is történt? Ott volt Saul, ő volt a király, de Dávid nem sok jó dolgot tanulhatott Saultól. Ha elolvassuk Saul tetteit, egy bizonyos pillanatig elfogadható, jó ember volt. De mi volt rossz Saulnál? A szíve. Mert mikor az Úr azt mondta neki, menj és harcolj Amálekkel, pusztítsd ki teljesen, akkor Saul nem engedelmeskedett. Olyan mértékben nem, hogy azt hitte, hogy ő valami jó dolgot tett: megtartotta, ami jó volt és örült ennek a győzelemnek, amit elért, ezt akarta a nép. De az a győzelem nem volt teljes, mert megtartotta azt, amit el kellett volna pusztítani. Ellenben Dávid, aki nagy hibát követett el, hogy még Joáb is látta, hogy nem jól teszi, hogy meg akarja számláltatni a népet, ezt mondta neki: ne tedd, Dávid! Adja az Úr, hogy még inkább megsokasodjon a nép, de nem jó, amit teszel. Mivel Dávid erősködött, Joáb elment megszámlálni a népet. És közben a Dávid szíve elkezdett erősen verni, és megbánta, amit tett, mert a szíve vádolta őt, amiért megszámláltatta a népet.

Nagyon érdekes ez, hogy az Úr a szívet nézi és nem a külső dolgokat. Mi a külsőt nézzük. Ismertem mindig ilyen embereket, akik az Úréi, és sok hibát követtek el, és a testvérek mondták: XY megint elkezdte azokat a dolgokat. XY valóban hibázott, de mikor a tudomására hozták, hogy ez nem jó, akkor megalázkodott. Az én számomra ez bátorítás volt, mikor láttam, hogy az ő szíve a helyén van. Ha a látszatot nézed, megítélhetsz valakit és bizonyos következtetéseket vonhatsz le, de az Úr a szívet nézi, nem a külsőt. Tudjátok, mikor Sámuel elment Isaihoz, hogy Dávidot felkenje királlyá, Sámuelt is megtévesztette a látszat. A Dávid bátyjainak megjelenését látva azt mondta magában: ő lesz az! Az Úr viszont azt mondta: nem ő az. Jött a következő fiú és újra azt hitte: ez az. Sámuel nagy meglepetésére mind elhaladtak előtte az otthon levők, csak Dávid maradt ki, akit nem is vettek figyelembe.

Mi ma milyen súlyos dolognak tartjuk, ha figyelmen kívül hagynak, vagy nem értékelnek, nem szeretnek bennünket. Dávid viszont mindezekből a szenvedésekből, amelyeken átment, építőanyagot gyűjtött az Úr háza építésére. Ezek a szenvedések nem voltak hiábavalók. Végül, mikor elkezdődött Isten házának építése, ez az anyag fel lett használva az építésre. Így van ma is. Bizonyos helyzeteken megyünk át, amelyek érzékenyen érintenek bennünket. Szenvedés az, ha a testvérek lenéznek, a családunk nem értékel, ahogy Dávidot sem. Elfeledkeztek róla, hogy létezik, és mégis, ezekben a helyzetekben, amelyeken átment, tudott az Úrhoz közeledni. Testvérek, ezek a körülmények nagyon jótékonyak, ha ezekből a körülményekből megtanuljuk jobban megismerni az Urat és meg leszünk szabadítva az énünktől.

Nincs más mód. Jó lenne, szép lenne, hogy a dolgok hirtelen megváltozzanak. Imádkozunk: Uram változtasd meg gyorsan a dolgokat, tegyél valamit, szabadíts meg ebből a helyzetből. És akkor, ha az Úr azonnal válaszolna, milyen nagy öröm lenne számunkra: az Úr meghallgatott! De így nem ismerhetnénk meg az Urat. A 103. Zoltárban van: “megismertette az ő utait Mózessel, Izráel fiaival az ő cselekedeteit.”

Ha az Úr nem válaszol az imádságunkra, és úgy hagy egész életünkben, ez azt jelenti, hogy akkor egész életünkben szomorkodni fogunk, mert az Úr nem válaszolt? ‘Az Úr nem adta meg nekem, hogy én is örüljek, mint a többiek Izráelben, akik örökséget kaptak és én nem örülhetek, én mindig csalódott vagyok.’ Isten nem ezt akarja, hanem azt, hogy megszabadítson az énünktől, és örülni tudjunk az Úrban. Ezt akarja Ő.

Ha olvassátok az Ószövetséget, láthatjátok, hogy sok király, aki azt tette ami jó, Dávidhoz van hasonlítva. Vannak viszont olyan királyok, mint például Abija, a Roboám fia, aki Salamon fia volt, és azt mondja róla az ige: nem teljes szívvel követte az Urat (1Kir. 15). Amásia Joás fia volt. Joás volt az, aki amíg élt Jojáda főpap, az Úrral járt, de aztán eltávolodott az Úrtól. És Amásia, a Joás fia azt tette, ami jó, de nem olyan szívvel, amely teljesen az Úré volt (2Kir. 14).

Külsőleg megtehetsz sok mindent, mosolyoghatsz egy testvérre, miután konfliktusod volt vele, de ez nem jelenti azt, hogy az Úr is azt mondja neked: jól tetted. Közeledtél ugyan, de nem teljes szívvel. Van egy testvér, akivel volt bizonyos nézeteltérésünk, és ez a testvér megalázkodott az Úr előtt. Azt hiszem, hogy ő teljes szívvel azt tette, amit tennie kellett. Számomra nagy bátorítás, mikor találkozok ezzel a testvérrel.

1Péter 1, 22: “lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek.” Az Úr mondhatja: igen, tettél valamit, de nem teljes szívből. Mert ha teljes szívből teszed, akkor az történik, hogy közeledni akarsz és annak a személynek a társaságában akarsz lenni. Testvérek, ezt csak az Úr Szelleme által tudjuk megtenni.

“Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert belőle erednek az élet forrásai” (románból, Péld. 4,23). Megtörténhet az, hogy egyszerűen, anélkül, hogy tudnánk, megkeményedhet a szív, és megmaradsz ezzel a megkeményedett szívvel, és nem érdekel, nincs rád hatással a másik testvérrel való kapcsolatod. Régebben volt egy testvér, akivel bizonyos értelmezések miatt elváltunk. Ez a testvér elment más irányba, más testvérekkel. Addig fajultak a dolgok, hogy egyszer találkoztunk az utcán, és nem köszöntünk egymásnak, vagyis ő nem köszönt nekem. Egy nap írtam neki egy levelet: testvér, a mennyben sem fogunk köszönni egymásnak? Gyere kezdjük el már most, legalább köszönjünk egymásnak, ha már nem lehet közösségünk egymással. És azóta köszönünk és a dolgok jó irányba haladnak tovább.

Olvastatok Asáról, aki rendkívüli király volt, de az élete végén nem azt tette, ami jó. Mégis, azt olvassuk róla, hogy az ő szíve egész életében teljesen az Úré volt. Nagyon érdekes. Mi nem értenénk egyet ezzel és találnánk mindenféle indoklást, hogy hibáztassuk Asát, de az Úr mást mond (1Kir. 15,14).

1Korintus 4, 5 “azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szívnek tanácsait (gondolatait) és akkor mindenkinek az Istentől lesz dicsérete.”

Nekem is szokásom volt, hogy ha valakivel történt valami, aki olyan lépéseket tett, amit nem kellett volna, azt mondtam, hogy ez azért van, amit én gondoltam. De egy idő után megtanultam, hogy ne vélekedjek, mert az ítélet az Úré. Ő nem mondta nekem: nézd, ez az oka, amiért megengedtem ezt a helyzetet a testvér életében, és ha Ő nem mondott nekem semmit, akkor én hallgassak. Persze, imádkozhatok azért a testvérért, ha látom, hogy más utakon jár, de semmiképpen ne ítélkezzek. Eljön az idő, mikor Isten világosságra hoz olyan személyt is, akinek rejtett dolgai vannak, és akkor az ő dolgai napvilágra jönnek. Hagyjuk, hogy az Úr irányítsa az Ő házát, mi pedig tegyük azt, amit Ő mond, viszont nehéz megtartóztatni magunkat attól, hogy idő előtt megítéljünk valamit.

Mit jelent a tökéletes szív? Olyan szív, amelyben ott a hajlandóság, készség, egyenesség, helyreigazíthatóság. Tudjátok mi történt Saullal, mikor megtudta, hogy nem azt tette, amit kellett? Sámuel haragudott rá, és akkor Saul megragadta a köpenye sarkát, hogy valamiképpen rávegye Sámuelt, hogy jó színben tüntesse fel őt Izráel vénei előtt, hogy tiszteljék őt. Saul nem volt kész megalázkodni. A tökéletes szív nem jelent bűn nélküli szívet, hanem olyan szív, amely kész elfogadni Isten ítéletét. Miután az Úrhoz jöttünk, Ő elvette a kőszívet belőlünk, és hússzívet adott helyette, egy érzékeny szívet. Testvérek, hogyan tudnánk ezt a szívet megőrizni ilyen állapotban Isten előtt? Sokan vannak, akik jól kezdték, de végül érzéketlenek lettek a bűneik iránt. Miért jutottak ide? Ha az Úr mond valamit, és mi nem hallgatunk rá, akkor az történik, hogy a szív lassan-lassan megkeményedik. “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket” (Héberek 3,7-8). Az Úr szól: hagyd el azt a dolgot, rendezd el azt a helyzetet, de ha te nem vagy kész megtenni azt, akkor az fog történni veled, mint Saullal. Tudjuk, hogyan végezte: megölték.

De hogyan tudnánk megőrizni a szívünket érzékenyen az Úr iránt? Egyetlen módon. Az első egy igevers: “Adjad fiam a szívedet nékem” (Péld. 23,26). Ez az első dolog. Amikor megértjük, hogy milyen érzékeny a szívünk és milyen könnyen megkeményedhet, akkor megértjük, hogy a szívünket át kell adnunk az Úrnak.

Az utolsó levélben, amit Pál írt Timótheusnak, ezt mondja: “aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végzése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és hallhatatlanságot az evangélium által. Amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává. Amiért szenvedem ezeket is, de nem szégyenlem, mert tudom kinek hittem és bizonyos vagyok  benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”

Nem véletlenül mondja az ige: “adjad fiam a te szívedet nékem.” Ő meg tudja őrizni a nála letett kincsemet ama napra, Krisztus napjára. Ő megőrzi azt, ami rá lett bízva. Ha én meg vagyok győződve az én gyengeségemről, és arról, hogy olyan könnyen megtörténhet, hogy a szívem megkeményedik ha nem hallgattam rá, akkor az egyetlen út, hogy visszatérek oda, ahonnan kiestem, elestem. Nem fognak a dolgok csak úgy, maguktól menet közben megoldódni. Megyek tovább és azt gondolom, hogy menet közben a dolgok megoldódnak. Nem oldódnak meg! Vissza kell térni oda, ahol elestem és megoldani a problémát. Meg vagyok győződve, hogy Ő a nála letett kincsemet meg tudja őrizni. Adjad fiam a te szívedet nékem.

Testvérek, nem létezik nagyobb áldás. Nincs magyarázat, hogy egyes emberek miért nem találják meg az utat. Miért elégednek meg kevesebbel? Dávid király lett egész Izráel felett. Izráel megosztott volt, mint a mai kereszténység, mert mindenki ragaszkodik a magáéhoz. Megosztottak vagyunk. Nem a vallásos emberekről beszélek, hanem azokról, akik újjászülettek. Miért vagyunk megosztottak? Így volt Izráel is addig, amíg azok az emberek határozott szívvel, egyenlő akarattal elmentek, hogy Dávidot királlyá tegyék egész Izráel felett (1Krónika 12). És véghez is vitték. Ez munkálta Dávid életét is. Király lett, beköltözött a várba, megépítette a várat, és neki ott volt az otthona. Ott volt Sion, ott volt a trón, de Dávidnak nem volt elég. Mit akarsz még Dávid? A frigyládát! Isten jelenlétét! Mi sem hivatkozhatunk így az Úr nevére: Uram jöjj közénk. Nekünk kell a frigyládát a vállainkon hordozni. Akik hordozták a frigyládát, a papok voltak, akik meg voltak szentelve, hogy tudják elvinni Obed-Edom házából Jeruzsálembe. Meg kell szentelni magunkat, hogy Izráel népe közé, az Úr népe közé hozhassuk az Urat.

Miután Dávid mindezt megtette, és a frigyládát elhozták a papok Jeruzsálembe, ő nem nyugodott meg, hanem egy házat akart építeni az Úrnak. Az Úr nem engedte ezt meg neki, de Dávid akkor sem nyugodott meg, hanem építőanyagot gyűjtött. Tudjátok, mikor gyűjtötte a legtöbb építőanyagot? Miután kifejezte ezt a vágyát, hogy házat építsen az Úr nevének, és mikor király lett az egész Izráel felett, akkor kezdődtek a harcok és az Úr győzelmet adott neki az egész környéken és sok zsákmányt szerzett. Végül a fia kezdte el építeni a házat.

Szeretném, ha ilyen szívem lenne, és ne elégedjek meg csak az elsővel, a másodikkal, a harmadikkal és a negyedikkel sem. Az Úr munkálkodjon a szíveinkben, testvérek, hogy ott, ahova Ő helyezett minket, ne érjük be kevéssel, hanem áldás lehessünk a testvéreink számára, akik velünk vannak, a körülményektől függetlenül; függetlenül a mai helyzettől, a mai mindenféle bonyodalmaktól. Olyan emberek legyünk, akik teljes szívvel az Úréi. Az Úr áldjon meg bennünket, hogy legyünk mi, akik ma itt vagyunk és hallgatjuk az igét olyanok, mint Dávid vitézei, akik egyetlen gondolattal mentek Hebronba: hogy királlyá tegyék Dávidot az egész Izráel felett.

Krisztus Úr és Ő uralkodni akar. Ő uralkodni akar a te életedben. Nem arról van szó, hogy tegyél valamit a hitélet elején, hanem arról, hogy trónra emeld Őt mint urat az életed felett.

Uram, te légy az, aki uralkodsz a te néped felett, nemcsak mi felettünk, akik itt vagyunk, hanem az egész szétszórt néped felett, akik olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok. Munkálkodj, mennyei Atyánk, szeretnénk olyanok lenni, mint Dávid vitézei, akik elsők abban, hogy trónra emelik Krisztust az életük felett. Munkálkodj az életünkben. Ámen.    

 

Elhangzott: Nagyvárad, 2020. jún. 24.