A Timóteusnak írt levelek időszerűsége

Radu Gavriluţ

A Timóteusnak írt levelek időszerűsége (pdf)

2Timótheus 1, 3-18: “Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal. Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be. Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban, Loisban és anyádban Eunikában, meg vagyok azonban győződve, hogy benned is. Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van, az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem a félelemnek szellemét adta nékünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét. Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát, hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint. Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végzése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által. Amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává. Amiért szenvedem ezeket is, de nem szégyenlem, mert tudom kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket én tőlem hallottál a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus és Hermogénes. Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének, mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincseimet nem szégyellte. Sőt, mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált. Az Úr engedje meg neki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.

Azt szeretném mondani, hogy ez a levél egy nagyon nehéz időszakban íródott. Nagyon nagy volt a keresztényüldözés, mert akkor kereszténynek lenni ugyanazt jelentette, mint bűnözőnek lenni. Ezekben a körülményekben írta Pál ezt a levelet Timóteusnak. Nem sokkal a levél megírása után Pált kivégezték.

Különböző következtetéseket vonhatnánk le azzal kapcsolatban, amit az Úr Pál szívére helyezett, hogy megírja Timóteusnak, de ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy ez a levél, mint ahogy az egész Szentírás is, nemcsak neki lett megírva, hanem a mi számunkra is. Ha elolvassuk ezt a két levelet, amit Timótheusnak írt, láthatjuk, hogy a kettő között nagy különbség van, mert nagyon rövid idő alatt minden rendellenessé vált. Miután Pál beszélt Efézusban, az emberek megtértek és különleges dolgokat éltek át. Aztán az a generáció, az öregek, az Úrhoz költöztek, és megjelent egy másik nemzedék, a dolgok pedig kezdtek elromlani. Pál az 1Timóteusi levélben próbálja a dolgokat helyretenni. A 2Timóteusi levélben pedig a dolgok nagyon rövid idő alatt elromlottak, abnormálissá váltak.

Mi ma nagyon különleges időket élünk. Eljön az idő, amikor, mint a Néró idejében volt, nagyon nagy probléma lesz kereszténynek lenni. Nagyon sokan elhagyták Pált, az ázsiabeliek mind, Figellus és Hermogénes is. Démás pedig elment Thessalonikába.

Ezekben a rendellenes helyzetekben ennek a levélnek az üzenete létfontosságú a mi számunkra, akik ma élünk. Persze, ez az üzenet nem létfontosságú valakinek, aki csak azt tudja, hogy meg van váltva és a mennybe jut, és ennél többet nem lát. Ilyen személyek számára ez az üzenet nem alapvető fontosságú. Azok számára viszont, akik megértik Isten tervét, létfontosságú.

Röviden szeretném elmondani, mi az üzenete ennek a levélnek a mi számunkra, akik ma élünk. Nagyon sok dolog van ebben a második levélben, ami személyesen nekünk szól, de ma csak néhány dologról szeretnék szólni.

11-12. vers: “amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává. Amiért szenvedem ezeket is, de nem szégyenlem, mert tudom kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra. Tudom kiben hittem…”

Egyszer azt mondta egy testvér, hogy a szokványos időkben elégséges, ha tudod mit hittél, de a rendellenes időkben, amilyenek ezek az idők, tudnod kell, kiben hittél. Pál azt mondta: “hogy megismerjem őt, és az ő feltámadásának erejét”. Hogy megismerjem Őt! Amikor minden összeomlik, amikor nem marad semmi, nem tudod mit tegyél, teljesen összezavarodsz, az egyetlen menedék, hogy tudd, kiben hittél, és hogy “Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” Ő nem őrzi azt, ami nincs rábízva. Ha te meg tudod őrizni az életedet, akkor Ő hagyja, hogy te intézd a dolgaidat. De eljön az idő, amikor rájössz, hogy nem tudod, hogyan menj tovább. A sok tehetetlenséget, megalkuvást látva egyetlen út van: az, hogy rábízd mindazt, ami vagy. És ha rábízod, Neki van ereje, hatalma, hogy megtartsa arra a napra azt, amit rá bíztál.

Az első dolog, hogy magunkat és minden dolgunkat fenntartás nélkül Őrá bízzuk, az Ő kezébe tegyük, teljes mértékben. Mi lesz ezután? Hogy lesz? Milyen sötét fellegek közelednek a láthatáron? Mit tegyünk? Ő csak azt tudja megőrizni arra a napra, amit rábíztunk. Tudom kinek hittem. Ismerem Őt. Nemcsak annyi, hogy ismerem az Ő áldásait, ismerem az Ő tanításait, ismerem a helyes elméletet. “Aki dicsekedik, azzal dicsekedjen, hogy ismer engem”. Tehát ez az első dolog. Ma a létfontosságú dolog az, hogy megismerjem Őt. Mert nagyon sokan vannak úgy, mint az a szolga, aki kapott egy minát, és emlékeztek, mit mondott. Az a szolga nem ismerte az Urat. Az Úr nem kegyetlen gazda, aki rosszat akar neked. Lehetséges, hogy nem szokványos dolgok által munkálkodik az életünkben, de Ő szerető Atya, aki a javunkat akarja. Így ismerjük mi Őt? Rendellenes időkben arra vagyunk elhívva, hogy így ismerjük meg Őt. Sok dolgot nem értünk meg, amit tesz, de Ő azt teszi, ami jó, mert Ő a mi örökkévaló javunkat tartja szem előtt. Tehát, ez az egyik része a dolgoknak: amit mi rábízunk, azt Ő megőrzi arra a napra.

A másik dolog a következő: “a rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által.” Tudjátok, hogy elköltöztünk, máshol fogunk összegyűlni. Ha jól emlékszem vissza, már vagy hétszer költöztünk más helyre. Ma délután fogunk először összegyűlni az új helyünkön, amit az Úrtól kaptunk. Valaki megkérdezte tőlem: “Radu, miért nem építetek ti is egy házat? Miért fizettek bérletet? Akkor lenne egy hely, ami a tietek.” Nekem ez furcsán hangzott. Azt mondtam neki: mi nem építünk. Mi nem akarjuk, hogy legyen itt valami, ami a mienk. Mert az első keresztények házaknál gyűltek össze, később bérbe vettek helyiségeket, például Pál is, aki egy iskolát bérelt, ahol összegyűltek. De egyáltalán nem látom igeszerűnek, hogy a gyülekezetnek legyen egy saját épülete. Ha valaki nekünk adna egy épületet, hogy ott összegyűljünk, akkor ott összegyűlhetnénk, de nem az az épület lenne a gyülekezet. Egyes testvérek ezt mondják, “Hova mész? Megyek a gyülekezetbe”. Ez helytelen, mert én nem a gyülekezetbe megyek, én egy összejövetelre megyek a testvérekkel. Oda mehetek.

Az, hogy az Úr adott nekünk valamit, azt jelenti, hogy egy bizonyos dologban megvilágosított bennünket. Itt a Timóteusi levélben egy lerakatról, egy letétről van szó, valamiről, ami értékes, amit az Úr bízott ránk. Értékes az, amit az Úr neked kijelentett? Igen, nagyon értékes! Ő azt mondta: “ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, OTT vagyok én.” Nem így mondta: én is ott vagyok. Elégséges ez a mi számunkra, hogy Ő megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én NEVEMBEN, ott vagyok én? Ott Ő a legfontosabb. Testvérek, fontos ez a dolog a ti számotokra? Összegyűlni egyszerű módon. Mit jelent összegyűlni az Ő nevében? Azt, hogy magadra veszed Krisztus nevét, úgy ahogy egy asszony, amikor férjhez megy, a férje nevét veszi fel. Többé már nincs saját neve, mert magára vette a férje nevét, és ezáltal elismeri a férjét, mint családfőt. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek – így, hogy Krisztus nevét veszik magukra – ott vagyok én, mondja az Úr. Testvérek, ez alapvető fontosságú dolog. Ez a tény létfontosságú a mi számunkra, az Úr ezt bízta ránk. Azt mondja: “ami rád lett bízva”. Egyrészt, mi Őrá bízzuk magunkat, odaadjuk magunkat Neki, másrészt pedig, Ő is ránk bíz valamit, belénk helyez valamit.

Minden lépésnél ott van a kísértés, hogy megalkudjunk és végül csak megszokásból gyűljünk össze, és többé már nem lesz valóság az Úr jelenléte, nem lesz létfontosságú Krisztus neve. A Filadelfiai gyülekezetnek ezt mondja az Úr: “tartsd meg, ami nálad van.” Tartsd meg az egyszerűséget, a hűséget Krisztus iránt. Egyszerűen az Úr jelenléte legyen itt közöttünk, ez a fontos. Mi nem azért akarunk összegyűlni, hogy jól érezzük magunkat, hanem azért, hogy az Úr megvizsgáljon bennünket, és hogy lássuk, hogy Ő jelen van közöttünk. Sajnálom azokat, akik az elmúlt időszakban ott az üres termekben zenéltek, egy valaki pedig prédikált a szószékről.

Testvérek, én úgy gondolom, ami eddig volt, nem lesz többé. Az idők egyre inkább rendellenesek lesznek a számunkra, és csakis a Szent Szellem által tudjuk megőrizni azt, amit az Úr ránk bízott. Mi nem tudunk megmaradni abban az egyszerűségben, amelyről Pál beszél a 2Korintus 11-ben: “félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől” (egyszerűségtől és tisztaságtól, a románban). Maradjunk egyszerűek, az Úrban bízva, Őrá alapozva. Ezekben az időkben létfontosságú ez a mi számunkra. Ha nem így lesz, hamarosan olyan nyomások érnek, hogy meg fogsz hátrálni. Mennyire szerették Pált az ázsiabeliek! Viszont az üldözés, a nyomás olyan nagy volt, hogy mind elhagyták őt. Démás nem azért ment el, hogy bűnben éljen, én nem hiszem. Azért hagyhatta el Pált, mert nagyon veszélyes dolog volt Pállal járni.

Lehet, hogy a mi számunkra nem tűnik nagy dolognak az, amit az Úr ránk bízott. Ha az Úr kijelent, megmutat valamit, azt csakis a Szent Szellem által fogjuk tudni megőrizni. Én azért imádkozom, hogy az Úr munkálkodjon az életünkben, készítsen fel bennünket ezekre az időkre, amelyek jönnek. Nagyon óvatosan kezdjünk újra összegyűlni. Nem tudjuk pontosan, hogy lesz, meddig lesz ez a helyzet, mindenféle korlátozásokkal, maszkviseléssel, távolságtartással. Ezeket a törvényeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. De testvérek, az Úr munkálkodjon az életünkben.

Ezekben a levelekben, amelyeket Pál Timóteusnak írt, az üzenet a mi számunkra, akik ma élünk ez: “Tudom kiben hittem… neki van hatalma, hogy megőrizzen… a rád bízott kincset őrizd meg.” Nem szeretném az életemet a magam kezébe venni. Azt szeretném, ha mindig az Ő kezében lenne. Azt pedig, amit Ő rám bízott, amit megláttatott, szeretném megőrizni mindvégig a Szent Szellem által, minden megalkuvás nélkül. Az Úr munkálkodjon, hogy úgy láthassuk a dolgokat, ahogy Ő látja. Értsük meg, hogy saját erőnkből mi nem tudjuk megőrizni azt, amit Ő ránk bízott. Magasztalva legyen az Úr, hogy Ő viszont megteheti ezt. Erre hívott el, hogy a Szent Szellem által őrizzük meg azt, amit Ő megmutatott nekünk. Az Úr munkálkodjon a mi életünkben. Ámen.

Elhangzott: Oradea, 2020. 06. 21.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.