Radu Gavriluţ
Máté 7, 21-29
“Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram, Uram! megy be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott, és nagy lett annak romlása.
És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik a sokaság az ő tanításán, mert úgy tanítja őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
Lukács 6,37-49
“Ne ítéljetek és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok, megbocsássatok és néktek is megbocsáttatik. Adjatok, néktek is adatik, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek. Példabeszédet is mondott nékik: vajon a vak vezetheti-é a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-é? Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél, hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Hogyan mondhatod a te atyádfiának: atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, amikor te a te szemedben levő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van.
Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg, mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
Miért mondjátok pedig nékem: Uram, Uram! ha nem művelitek, amiket mondok? Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédeimet és azokat megtartja, megmondom néktek mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot. Mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta, mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentum nélkül, amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott, és nagy lett annak a háznak a romlása.
Biztosan láttunk olyan keresztényeket, akiknek kezdetben nagyon ígéretesnek tűnt az életük. De egy adott pillanatban jöttek a szelek, úgy ahogy általában történni szokott, jöttek a szelek, az esők, a vízáradat, amelyet nem lehet uralni, jött és rátört teljes erővel arra a házra és a ház összeomlott. A Máté 7. részében nem találjuk ezt a részletet, csak a Lukács 6-ban: hasonlatos egy emberhez, aki mélyre ásott, mielőtt az alapot lerakta. Leásott egészen a kőzetalapzatig.
Emlékeztek, mikor Mózesről beszéltem. Nagyon megdöbbentem, és az Úr megvizsgált ez által, mikor Mózes indulni készült és Isten meg akarta őt ölni, mert volt az életében valami, ami nem volt rendben. Amikor Isten megjelent, Czippóra rögtön tudta, hogy mit tegyen. Nagyon gyorsan elment és körülmetélte a fiait.
Én is tapasztaltam, hogy nem vettem észre dolgokat, de azok valójában csak a víz alatt rejtőző jéghegy csúcsa volt. Mennyi az önbizalmam? Milyen mértékben van jelen az élet kérkedése, a dicsekvés? Dolgok, amikben az Úr megáldott az évek során. Ha visszatekintünk, nincs olyan ember, akinek az életében ne lennének dolgok, amelyekben az Úr megáldott. De úgy tekintünk ezekre, mintha a mi érdemünk lenne, mintha a mi teljesítményünk lenne, és nem látjuk, hogy tulajdonképpen Isten keze volt jelen. És jön az Úr és elkezd munkálkodni és kíméletlen lesz, mint Mózessel volt. Egyesek, akikkel erről beszéltem, nagyon csodálkoztak, hogy Isten Mózest meg akarta ölni. Annyi éven keresztül készítette őt: 40 év a Fáraó házában, 40 év a pusztában, és végül meg akarja ölni?
Istennek mindig vannak emberei, akiket előhoz a homályból, miután őket teljesen felkészítette. A te házad kősziklára épült? Mélyre ástál? Hagytad, hogy a Szent Szellem megvizsgálja az életedet? Ha Ő mond neked valamit, kész vagy, hogy megítéld magad és igazat adj neki? Testvérek, Isten előbb vagy utóbb megmutatja nekünk azokat a dolgokat az életünkben, amelyeket félre kell tennünk. A magunk megítélése nagyon fontos, de azokban a helyzetekben, mikor magadat kell megítélned, vajon igazat fogsz adni Istennek? Uram, te igaz vagy, akkor is, mikor úgy munkálkodsz, hogy kíméletlen vagy. Mert Ő tudja, hogy a végén mit akar elérni.
A szívünk nagyon gonosz és csalárd. Együtt élünk dolgokkal, és nem vesszük észre, csak amikor jön az Úr, és az Ő világossága ránk árad. De addig nem ébredünk rá a valóságra. Jön az Ő világossága, és nemcsak a világosság, hanem a fegyelmezés is. És akkor az Úr elkezd munkálkodni.
Testvérek, ha a mi házunk képzelgésekre, szentimentális dolgokra épült, össze fog dőlni. Nemrég beszéltem valakivel, akinek voltak bizonyos elméletei. Nem mondtam semmit, de magamban azt kérdeztem: vajon nekem is vannak ilyen elképzelések az elmémben? Például, ha az életemben vannak bukások, és azt gondolom, Isten haragszik rám, vajon tényleg így van? Miután elindulok a hitéletben, szükségem van olyan helyzetekre, amikor az Úr kezelésbe vesz, és meg kell, hogy alázkodjak. Ha Ő nem közeledik hozzám, én nem tudok megalázkodni, mert büszke és mindentudó vagyok.
Az Úr kegyelemmel és irgalommal teljes és foglalkozik velünk. Látjuk, hogy ebben az életben is jönnek a szelek, az esők, az áradások és erősen beleütköznek a házainkba, és ha valami összeomlik, akkor annak az a magyarázata, hogy a ház nem Krisztusra épült. Krisztus az alap.
Ismertem embereket, akik körülbelül százan gyűltek össze. De történt egy robbanás a közösségben, és teljesen széjjel szóródtak. Az egyik testvér kezdte bírálni a vezetőjüket, hogy miatta lett ez a helyzet. Én azt mondtam: testvér, a mi felelősségünk az, hogy közeledjünk az Úrhoz. Egyetlen embernek sem kell 100%-ban hitelt adnunk, egyetlen embernek sem, csak az Úrnak. Mert az ember tévedhet. Kell, hogy értékeljük a testvéreket, meglássuk bennük Krisztus jelenlétét, de soha ne függjünk emberektől. Az Úr munkálkodni fog. Ha te emberektől függsz, előbb vagy utóbb kiábrándulsz. De igazán az számít, hogy amikor kiábrándulsz, akkor teljes szívvel az Úr felé tudj fordulni.
Mélyre ásni azt jelenti, engedni, hogy Isten Szelleme munkálkodjon az életedben, hogy világosságra hozza a dolgok gyökerét. Tudnunk kell, hogy mindnyájunknak vannak dolgaink, amelyeket meg kell ítélni teljes szívvel, amikor jön a világosság. Miért figyelsz, miért foglalkozol a testvéred szemében levő szálkával? Ne arra figyelj, hanem előbb a te szemedből vesd ki a gerendát. Ha mi magunkat megítélnénk, akkor nem ítéltetnénk el. Ítéljük meg magunkat az Úr világosságában most. Éljünk ma Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ne érjen olyan meglepetés azon a napon, mint amit a Máté 7-ben olvastunk: “sokan mondják azon a napon Uram, Uram, …. és akkor vallást teszek: soha sem ismertelek titeket.”
Uram, nem szeretnék azok között lenni! Vizsgáld te meg ma az én szívemet. Lásd meg, hogy van-e a szívemben a bálványimádásnak valami útja és vezess az örökkévalóság ösvényén, hogy bizalommal lehessünk a nap iránt, amikor Te megjelensz, hogy ne kelljen szégyenkeznünk és tőled távol maradnunk. Ámen.
~~~~~
Testvérek, tudjátok mi az, ami engem meglep? A Timóteushoz és Tituszhoz írt levelek tudjátok, milyen időkben íródtak? Amikor Néró üldözte és kivégezte a keresztényeket. Pál abban az időben írta a leveleit Timóteusnak, és semmit nem említ az akkori politikai és társadalmi helyzetről. Megnéztem az interneten, és a mai nagy prédikátorok mind a koronavírusról beszélnek. A mi számunkra más valami fontos, testvérek. Nekünk sikeresen kell megfutnunk a versenypályát, elvégezni a szolgálatunkat, amit az Úr adott nekünk. Ez a mi részünk. Ne foglaljanak el, ne vonjanak el a lényegtől ezek a dolgok, amiken most átmegyünk. A mi számunkra van valami sokkal fontosabb. Összpontosítsuk a figyelmünket erre az akadályokkal teli versenypályára, ahogy hallottuk, és legyen a mi szíveinkben is ez a vágy, hogy jól végezzük el a szolgálatunkat, amit az Úrtól kaptunk, és jól fussuk meg a pályát. Elmélkedjünk azokon a dolgokon, amiket ma is hallottunk.
2020. ápr. 19.
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 