Bövelkedő élet

Radu Gavriluţ

“Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bővelkedővé az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok; Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben.” 1 Tesz. 3,12-13.

“Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. Sőt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, akik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok” 1 Tesz. 4,1.10.

Azért olvastam fel ezeket a verseket, mert az Úr megvizsgált ezekkel a versekkel kapcsolatban. Mindhárom igeversben azt mondja az Úr, hogy növekedjetek és bővelkedjetek a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt.

Egy alkalommal beszélgettem valakivel, akinek az volt a gondolataiban, ami nekem is volt a hitéletem kezdetén. Nem voltak kétségeim afelől, hogy az Úr gyermeke vagyok, és tudtam, ez nem lehet más alapon, mint azon, hogy az Úr az Ő életével fizetett. Ez világos volt a számomra. De úgy gondoltam, hogy jó lenne, hogy tudjam az elejétől fogva, hogy jól fejezem be a futásomat, és hogy halljam majd az Úr dicsérő hangját: Jól van, jó és hű szolgám.

Ennek a testvérnek felolvastam a Máté 7-ből a 24-27. verseket: “Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette a házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: és ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”

Azt kérdeztem tőle: Testvér, hiszed te ezeket? “Igen, hiszem,” válaszolta. És te hogy gondolod, te lehetsz azok között, akik homokra építettek? “Én soha. Másokról, a gyengébbekről azt gondolom, lehet, de nem rólam.”

Nagyon csodálkoztam, amikor elolvastam az 1Tesz. 4,1-et. Láthatjuk, hogyan tértek meg ezek a testvérek, hogyan fordultak el a bálványoktól, és hogy várták az Urat az égből. Mégis, itt azt mondja nekik: “Kérlek titeket …”

Miért fontos ez: bővelkedni? Amikor az Úrhoz jövünk, természetes, hogy van bennünk szeretet az Úr iránt. Amit eddigi kijelentést kaptunk a gyülekezettel kapcsolatban, az csak egy körvonal. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a kereszt, időnek kell eltelnie, hogy ez a kinyilatkoztatás növekedjen. Amikor a testvérek az Úrhoz jöttek, az Úr megáldotta őket, de az csak a kezdet. Van életünk, amikor az Úrhoz jövünk. Akikben ott van a Fiú, abban ott van az élet. 1 János 5,12. Soha nem mondhatjuk azt, hogy nincs bennünk ott az élet. De testvérek, szeretnék mondani valamit: ez az élet nem elégséges olyan formában, ahogy ezt kaptuk, hanem bővelkedő életre van szükségünk. Aki hisz a Fiúban, abban megvan az élet, de ez még nem bővelkedő élet a gyakorlatban. A szeretet néha-néha megmutatkozik, de néha-néha megmutatkozik az énünk is, az ambícióink. Nem vagyunk tudatában annak, hogy valójában kik vagyunk. Ezért mondja Pál az 1Tesz 4:1-ben: kérünk titeket, … mindinkább gyarapodjatok.”

Csak az a bővelkedő élet, ami túlárad, és ez az élet képes arra, hogy betöltse Isten tervét. Csak az olyan szeretet, ami túlárad. De hogy áradhat ez a szeretet, ha mi nem vagyunk formálva? Hogy ez az élet bennünk megmutatkozzon, elsősorban bennünk kell, hogy győzzön, át kell haladjon az akadályokon, amik bennünk vannak. Ezért Isten a legkedvezőbb körülmények közé helyez, hogy ez az élet bővelkedjen, hogy ez az élet fejlődjön. A legkedvezőbb körülmények közé! A helyzetek, amikben vagyunk, a legkedvezőbbek. Nem a bibliatanulmányozásra értem, hanem arra a legkedvezőbbek, hogy az élet diadalmaskodjon a gyakorlati helyzetekben.

Az Úr Jézus Krisztus esetében ez az élet diadalmaskodott. Tehát a körülmények, amikről azt gondoljuk, hogy jók, azt bizonyítják, hogy nem azok. Azok a körülmények viszont, amelyek úgy tűnnek, kedvezőtlenek, épp ezek a legkedvezőbbek, hogy a bennünk levő élet fejlődjön. Ez egy ádáz harc.
Meglepetésszerűen érnek a helyzetek, és nem látjuk, hogy az Úr ezeken keresztül munkálkodik. Ahhoz, hogy élet legyen, nem kell harcolnunk, mert akiben a Fiú, abban ott az élet. De ahhoz, hogy bővelkedő életed legyen, árat kell fizetned. Meg kell tagadnod önmagad, fel kell venned a keresztet minden nap, és úgy követni az Urat. Az Úr iránti engedelmesség az ára, hogy a bővelkedő élet megmutatkozhasson.

Olvasván ezeket az igéket, nagyon elcsodálkoztam. Ahogy az idő közeleg, és az ítélőszék előtt meg kell állnunk, az előtt fogunk megállni, Akinek a szeme olyan, mint a tűzláng! Amikor az idők végéről van szó, az Úr ilyen szavakat használ:

Márk 13:19-37 “mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! – vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent! Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig. Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Ha nincs bennünk ez a szent félelem, akkor lehet, hogy aludva fog találni minket, Olyan hívő emberek vagyunk, akik nehezen tudnak megváltozni. Olvastam a talentumok példázatát, és mindegyik szolga kapott talentumokat. Mindegyikőjük kapott egy bizonyos értéket, és majd eljön a gazda, és tudjátok, mit fog keresni? A hasznot, a kamatot. Mi történt azzal, amit kaptál tőle? Annyira vágyik arra, hogy amit Ő adott, azt használjuk. Nem lesz egyszerű. Gondoljátok meg, az egyik kapott öt talentumot, milyen rendkívüli dolog. A másik egyet kapott. De egyesek ötöt kaptak. A kérdés hozzánk az lesz: mit csináltál? Az öt talentum kamatozott öt újabb talentumot? Ő nem elégszik meg csupán néggyel, Ő ötöt keres. Nem elégszik meg azzal, amit az Úrért tudnál tenni. Ő azzal elégszik meg, amit az Ő kegyelme tudna tenni a te életedben. Hogyan tudna az Ő kegyelme bennem munkálkodni? Egyszerűen! Engedd meg, hogy a kegyelem munkálkodjon.

Lukács 19,11-24. “A te tíz mínád újabb tíz mínát jövedelmezett.” A mínáknak hatalmas ereje van. Isten kegyelme, amely üdvösséget hozott minden ember számára, már megmutatkozott. De ezt nem szabad elrejteni, elásni a földbe. Azt szeretném mondani testvérek, hogy felelősek vagyunk azért, amit Isten adott nekünk. A kegyelem gazdag, a kegyelem határtalan. Az egyetlen ok, amiért a kegyelem nem tud megmutatkozni az, hogy nem tanultunk meg félreállni az útból, hogy hagyjuk Őt, hogy munkálkodjon. Az ítélőszék előtt fogunk állni és számot kell adnunk.

Lukács 12:36-38. “Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!

Látjátok, mindenhol ez van: Vigyázzatok! Imádkozzatok, nehogy aludva találjon titeket. Nehogy úgy találjon minket, akik öt tálentumot kaptak, és mínákat, feladatokat, megbízásokat az Isten házában, és mégis híjával legyünk ezeknek.

Luk 12:37.Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” Milyen kiváltság és megtiszteltetés lesz a számunkra. Szeretném, ha a mi hívő életünk, a mi kereszténységünk másmilyen lenne. Semmivel nem mérhető össze az a kiváltság, amikor az Úr felövezi magát és szolgál nekik. Még egy kevés idő maradt, és jó lenne, ha ez idő alatt az Úr felé fordulnánk, hogy megalázkodjunk előtte. Van még idő a számunkra, hogy ezt megtegyük. Úgy hiszem, hogy aki csak közülünk alázattal az Úr felé fordul, és elismeri az eddigi állapotát, eddigi helyzetét, azt az Úr megáldja. Igen, sokan tudjuk, az Úr jön és letöröl minden könnyet, ez igaz, de most nem erről beszélek, hogy mi fog történni a jövőben, hanem arról, ahogyan most élsz. Mert az meghatározza a sorsodat az ezeréves királyságban. Hogy éltél, hogy forgolódtál, hogy jártál?

Voltam egy helyen, ahol élt egy idős testvér. Egy alkalommal a vihar tönkretette a háza tetőzetét. A fiatalabb testvérek közül mentek és segítettek neki megjavítani. Azt mondta akkor ez az idős testvér: Ne mondja senki, hogy nincs szeretet a gyülekezetben.

Én hiszem, hogy van szeretet a gyülekezetben, de ez a szeretet kell, hogy bővelkedjen. Én így szeretnék tenni. Testvérek, én imádkozom, hogy ne legyünk megelégedve azzal, amink van, hanem fizessem meg az árat, hogy több legyen, hogy bővelkedjek. Olyan árat szeretnék fizetni, hogy az isteni élet túláradjon bennem, úgy, ahogy az élet vize folyt a templomból, Ezékiel könyvében, és ahol elhaladt a folyam, ott a halál megszűnt.

Azt szeretném, hogy ne gondoljuk azt, hogy mi már célba értünk. Tudjátok, mit mondott Pál (Fil 3,12-14): nem mondom, hogy már elértem vagy hogy már tökéletes lennék, hanem egyet teszek: nekifeszülök, futok előre. Célegyenest futok, hogy megragadjam Őt, mert ezért lettem én is megragadva. Viszont egyet teszek, a hátam mögöttieket elfelejtem, az előttem lévőkre ráhajtok, és célegyenest futok az isteni elhívás versenydíjáért, amely Krisztus Jézusban van.

Ha ez a vágy lesz a szívünkben, akkor az Úr megáld bennünket. Senki ne gondolja közülünk, hogy ha az Úréi vagyunk, ezzel a dolgok befejeződtek. Meglepett, amikor ezeket a verseket olvastam, “kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.” Mit akar az Úr ezzel mondani? Nem elégséges az, hogy az Úréi vagyunk? Mit akar ezzel mondani? És akkor megláttam azt, hogy több van ennél. Nem szeretem azt az éneket, hogy “Krisztusból többet hadd vegyek”, de tetszik az, hogy bennem több hely legyen Krisztus számára. És ha lesz elég hely bennem Krisztus számára, akkor Ő betölti ezt a helyet. De ahhoz, hogy én megüresedjek a gondolataimtól, az ámításaimtól, a véleményeimtől, ehhez egy hosszú és nehézkes folyamatra van szükség. Testvérek, forduljunk teljes szívvel az Úr felé.

Egy történetet mondok el befejezésül. A rabszolga kereskedés idején, amikor a családokat elszakították egymástól, a rabszolgapiacon egy alkalommal ott állt egy lány, és várta, hogy valaki megvásárolja őt. Jött valaki, aki olyan árat adott érte, amit senki nem tudott túllicitálni. Aztán azt mondta a lánynak, “szabad vagy”. De ő értetlenül csak ott állt. Mit csináljon most? Hová menjen? Amikor felocsúdott, utána szaladt ezután az állampolgár után, és azt mondta neki: “Hozzád akarok tartozni mindörökre.” Más szavakkal, a szolgád akarok lenni, önként szeretetből.

Az Úr érintse meg az Ő szeretetével a szívünket, és a mi szívünkben is szülessen meg ez a vágy: szolgád akarok lenni szeretetből. Úgy szeretnék nyugovóra térni, hogy a Tied vagyok, Uram, és úgy szeretnék felébredni, hogy Hozzád tartozok. Érted szeretnék élni és a Te országodért. Elég volt abból, ahogy eddig éltem. Tudom, hogy ez a mi erőnkből lehetetlen, de imádkozom, hogy az Úr munkálkodjon úgy az én életemben, mint a tietekben is. Az Úr munkálkodjon, és érintse meg a mi szívünket és a mi életünket, hogy érte éljünk, az Ő dicsőségére.

Nagyvárad, 2020. ápr. 7.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.