Az Istentől függő élet boldogsága

Anthony N. Groves 

“Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön” Máté 6:19.

• A keresztyénség ügye akkor halad előre a legjobban, ha a keresztyének mindent átadnak Krisztusnak.
• Krisztus teljes odaadást kívánt; az apostolok ezt tették, és ez legyen a mi ismertetőjelünk is.
• Az Úr világosan és egyértelműen tanította, hogy ne gyűjtsünk földi kincseket. Lásd: Máté 6:19-34. Lukács 12:13-33.
• Akarja-e az Úr, hogy ezt a parancsot szó szerint vegyük? A gazdag ifjú esete mutatja: Krisztus azt akarja, hogy a földi kincsek gyűjtésével kapcsolatos tanítását szó szerint vegyük.
• Szó szerint hihetünk az Úrnak, és bízhatunk benne a következményeket illetően.
• Szinte lehetetlen, hogy akinek vagyona van, ne bízna abban.
• Az a jó, amit vagyonunkkal tehetünk, megtiltja a vagyonfelhalmozás gondolatát.
• Krisztusnak a szegény özvegyről mondott szavai is azt mutatják, hogy az Ő akarata szerint ezt a parancsolatot szó szerint kell venni.
• Az apostolok magatartása is azt mutatta, hogy szó szerint kell venni az Úr figyelmeztetését. Lásd: Apcsel. 2:44-46, Apcsel. 4:32-35.
• Van-e okunk azt mondani, hogy Urunknak a jólétre vonatkozó tanítása ránk nem vonatkozik?
• Osszuk meg másokkal azt, amink a saját jelenlegi szükségleteinken felül van. “Aki sokat szedett annak nem lett többje, és aki keveset szedett, nem lett kevesebbje” (2Kor. 8:9,13-15). Azokban az időkben azok bősége, akik sokat gyűjtöttek, kipótolta azok szükségét, akik keveset gyűjtöttek. Ugyanígy ma is: az az összeg, amelyet Isten jelenlegi szükségleteink kielégítésén felül ad, csak annyiban tekinthető áldásnak, amennyiben szétosztjuk azt, hogy mások földi és szellemi szükségén enyhítsünk.
• Jézus Krisztus világos és egyértelmű szavait nem lehet félremagyarázni.
• Az Úr parancsa iránti engedelmesség hozzájárult az apostolok munkájának eredményességéhez.
• Aki gazdagságot halmoz fel, szinte képtelen arra, hogy Krisztus különféle parancsainak engedelmeskedjék.
• A jólét megakadályoz bennünket abban, hogy elfogadjuk a nagy megbízást, mert el vagyunk foglalva az anyagiakkal.
• A felebaráti szeretet parancsa is eltilt a gazdagság önző halmozásától.
• A keresztyén odaadás és a saját gyermekeinkről való gondoskodás összeegyeztethető egymással.
• Jobb a gyermekeket szegénységben és függőségben hátrahagyni, mint gazdagságban és kényelemben.
• Az Úrtól való függőség következménye Isten dicsőitése, és áldás az emberek számára.
• Ha másokkal megosztjuk azt, amink van, akkor ezzel meggyőzzük őket hitünk valódiságáról, és példánk által arra tanítjuk őket, hogy ők is tagadják meg magukat.
• Az értelemnek egyet kell értenie Isten Igéjének a teljes odaadásról szóló kijelentésével.
• A teljes odaadás példaképe igen nagy befolyással van gyermekeinkre.
• Éppúgy föl kell hagynunk a gyermekeink számára való gyűjtéssel, mint ahogy föl kell hagynunk énünk kielégítésével.
• Sok száz, sőt ezer pénzt költesz önmagadra, pedig vágyaidat meg kellene öldökölnöd, igényeidet pedig korlátoznod.
• Az anyagi nyereségre való törekvés gyakran megrontja és korlátozza látásunkat Isten vezetését illetően.
• Aki jövőjére nézve Istenben bízik, ezzel nem kísérti Őt.
• Az Úr megáldotta Ábrahámot, mert Istenre bízta egész jövőjét és annak következményeit.
• Isten gondoskodott az engedelmes izraeliták védtelen feleségeiről és gyermekeiről.
• Mindezeknek a példáknak a nyomán óvakodjunk a kétkedéstől, a bizalmatlanságtól és az engedetlenségtől.
• Nekünk már több világosságunk van, mint az Ószövetség szentjeinek, és ezért kell engedelmeskednünk a természetes nehézségek ellenére is.
• Embertársainknak hiszünk, de félünk magunkat Istenre bízni.
• Őszintén kellene vágynunk arra, hogy napról-napra hitből kelljen élnünk.
• Vagy kételkedünk az Úr tanításában és a sötétségben járunk, vagy egyszerűen elfogadjuk azt, és járunk az Ő világosságában.
• Egy sereg ok létezik, amely azt mutatja, hogy az Úr akarata szerint a kincsek gyűjtésére vonatkozó tilalmát szó szerint kell érteni.
• Mindent az Úr Jézus uralma alá kell rendelnünk, hogy ezzel Őt dicsőítsük, mert ez az élet célja.
• Szenvedés és áldozathozatal nem gátolhat minket Isten akaratának teljesítésében.
• Urunk nem ígért nekünk olyan életet, amely mentes a szenvedésektől és áldozatoktól, és az apostolok sem élveztek ilyet. De nem is vártak el ilyen életet. Viszont mindig készek voltak annak az ígéretnek a reménységében élni, hogy Ővele együtt fogunk uralkodni, ha vele együtt szenvedünk.
• Őszintén nézzünk szembe az Úrtól kapott feladatunkkal, bármit gondoljon is a világ. Lásd: 2Kor. 5:14-15.
• Mindnyájan tudjuk, hogy a mártírok halálának meggyőző ereje milyen nagy volt azokra, akik annak szemtanúi voltak. Hasonló hatása lenne napjainkban annak, ha mi is odaadnánk pénzünket, időnket és képességeinket.
• A János 15:12-14-ben az Úr elsősorban azt parancsolja nekünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett  minket. Azután figyelmeztet arra, hogy életének odaadása ama szeretet legmagasztosabb bizonyítéka, amelyet egyáltalán ki lehet mutatni. Ha Urunk példája és az apostol intése egyként arról beszél, hogy mi is kötelesek vagyunk életünket adni testvéreinkért (lásd: 1 János 3:16-17), akkor mennyivel inkább kellene a vagyonunkat megosztani velük!
• Teljes bizonyossággal mienk az a kimondhatatlan kiváltság, hogy minden gondunkat Istenre vethetjük, és érezhetjük, hogy ezáltal megszabadulunk a földi elvárások rabszolgaságából, és félelem és feszültség nélkül hirdethetjük szeretetben az igazságot. Mi más lenne Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága, mint hogy csak Attól az Egytől függenek, Aki “készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek” (Jakab 1:5).
• Bizonyítsuk be a valóságban, hogy nem szeretjük a világot, sem e világ dolgait, hanem az Atya szeretete van bennünk.

“Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:16-17).

Ki volt Anthony Norris Groves?

Anthony Norris Groves (1795-1853), “a hitből való misszió atyja”. Londonban fogorvosnak tanul, megtérése után elhatározza, hogy misszionárius lesz. Eleinte jövedelme tizedét adja le, majd egy negyedét, végül az egészet. 1827-ben dublini tartózkodása idején megismerkedik olyan keresztyénekkel, akik minden egyházi szervezeten kívül jönnek össze imádkozásra és a Biblia tanulmányozására, ami akkoriban teljesen új kezdeményezésnek számított. Valószínűleg ő volt az első, aki javasolta, hogy felszentelt lelkész jelenléte nélkül tartsanak úrvacsorát. 1929-1833 között a perzsiai Bagdadban misszionárius, ahol pestisben elveszíti szeretett feleségét. 1833-tól kiterjedt utazásra vállalkozik Indiában és meglátogat számos missziós állomást. Élete és szolgálata mély hatással volt a Kína Belföldi Misszió alapítóira (Hudson Taylorra), az Észak-Afrikai Misszióra, és különösképpen saját sógorára, Müller Györgyre – és sokan másokra (C.T. Studd, Jim Elliot, Amy Carmichael, Watchman Nee, G. H. Lang).

Életrajza magyarul megjelent az Evangéliumi Kiadónál: A. N. Groves – Aki először Isten országát kereste