Az olaj

Részlet G.H.Lang Pictures and Parables (Képek és példázatok) c. írásából:

(Máté 25:1-13) A lámpásban olajnak kell lennie ahhoz, hogy világítson. Isten írott Igéjét az igazság Szelleme kell, hogy megvilágosítsa ahhoz, hogy az élet problémáihoz világosságot adjon, és az Isten királyságába vezető utunkra ráragyogjon. Mindegyik szűznek volt olaja, beleértve a balga szüzeket is, mert a lámpásaik „kialvó félben” voltak, vagyis már valamikor korábban meg lettek gyújtva. A bölcs szüzek bölcsessége abban állt, hogy már előre gondoskodtak olajutánpótlásról, amivel újra teletölthetik lámpásaikat és felgerjeszthetik a lángot. A hívő nem élhet a múltban megtapasztaltakból, legyen az táplálék (manna), ital (víz a kősziklából), vagy világosság (Isten akaratának ismerete, vezetés az Ő útján). Ezt a bölcsességet tanúsították a bölcs szüzek, hogy gondoskodtak tartalékról, a balgák viszont nem.

Ez az elővigyázatlanság nem befolyásolta azt a tényt, hogy szüzek voltak, sem azt a szándékukat, hogy részesüljenek a legjobban, amit a kegyelem megnyitott a számukra; de azt már nem gondolták meg, hogy ezt a legjobbat hogyan biztosítsák önmaguk számára. Túl sok mindenről gondolták azt, hogy az már az övék és azt ők már biztosra vehetik; de nem gondoltak arra, hogy a Vőlegény bármelyik pillanatban megérkezhet, vagy hogy a kevés olajuk nem lesz elég. Nem elég a hívő számára, hogy az élet Szellemétől újjászületett, és egy ideig az igazság Szellemétől való világosságban járt. Nem elég azt gondolni, hogy a Szellemnek ez a kezdeti munkája mindaz, amit megismerhetünk, és amire szükségünk van.

Számtalan hívő van abban az állapotban, hogy a Szent Szellem első megtapasztalásából élnek. A jelenlegi szükséghelyzetekben, amelyek a mindennapi élet során adódnak, hirtelen úgy érzik, nem bírják a feszítést, össze vannak zavarodva, nyugtalanok, nem tudják, mit tegyenek, vagy melyik utat válasszák. Az ilyenek még sokkal inkább meglepődnek és kétségbeesnek majd, amikor azok az utolsó napok úgy törnek rájuk, mint a tőr az elővigyázatlan madárra (Lukács 21:34-36).

Nemcsak egy első találkozás lehetséges az áldott Szellemmel, amikor új életet kapunk, hanem létezik a „Szent Szellemmel való közösség” is, és ezt csak úgy lehet megszerezni, ha következetesen és folytonosan Ővele járunk. Ezáltal a lélek bizonyossá válik a felől, hogy Ő elégséges arra, hogy minden szükséget betöltsön, minden problémára világosságot derítsen és minden lépést megvilágosítson. Így az engedelmes szív, mivel nincs semmi sajátja, élvezi a Szellem teljességét, és tudja, hogy Őbenne egy olyan elegendő tartalékkal rendelkezik, amelyből mindig meríthet, amikor csak szükséges. Aki így él és jár a Szellem által, el kell ugyan készíteni a lámpását, de nem kell kétségbeesve azt mondania, hogy lámpása mindjárt kialszik. A hit a kanóc, amely felszívja az olajt, amely folyamatosan magáévá teszi a Szellem kegyelmét, és a hitnek mindig szükséges vigyáznia és megújulnia; és ha az olaj ott van, akkor a fény is ragyogni fog.

Az olajnak ez a teljessége nem olyan, amit egyik szűz a másiknak átadhat. Minden egyes szűznek magának kell beszereznie közvetlenül Isten Fiától, attól az egyetlentől, aki a Szent Szellemet adja. És minden egyes szűznek meg kell „vennie” a Szellemnek ezt a közösségét. A mennybe ment Úr részéről ez ingyen ajándék, a megszerzése viszont kerül valamibe. Elhagyni a bűnt, feladni önerőnket, időt fektetni a keresésbe, arra összpontosítani a figyelmünket, hogy a magasztos kiváltságokat biztossá tegyük, eltökélten elfordulni minden olyan próbálkozástól, hogy a lámpás a Szellemben való élettől függetlenül égjen – ezt jelenti az ár, amit meg kell fizetni.

Ez azonban nem egy pillanat műve. Az újjászületés a Szent Szellem egyszeri és teljes cselekedete; mást jelent viszont élvezni az Ő elégséges voltát, és csak azok a szüzek, akik készen voltak, akiknél ott volt kéznél a tartalékolaj, „mentek be a Bárány menyegzői vacsorájára; és bezáraték az ajtó” azoknak, akik nem voltak készen.