T. Austin-Sparks: Krisztus uralma a kulcs a teljességhez
Ha megnézzük Izrael történelmét, amíg 40 évig a pusztában vándoroltak, az egyetlen dolog, amiért folyt a harc és amit el kellet érni, Isten uralkodása volt. A szívükben, az elméjükben és az akaratukban az Istennek való teljes alárendelés és meghajlás volt az, ami miatt folyt a harc, és ami negyven éven át tartott. Egészen addig, amíg a Jordán folyóhoz értek és az elválasztotta az addig folyó harcot és az Úr seregének fejedelme elfoglalta a helyét; egészen eddig nem tudtak bemenni abba a nagy teljességbe, amelyet Isten a számukra elkészített. Az örökség elfoglalása egészen addig akadályozva volt, amíg annak a harca folyt, hogy ki uralkodjon felettük. Rögtön, amint az Úr uralma megalapozódott, az örökséget el tudták foglalni. Az Úr uralma a kulcs a teljességhez.
Az Újszövetségben pontosan ugyanezt látjuk. A tizenkét apostol esetében, láthatjuk a vereségeiket, gyengeségeiket, kudarcaikat és szegénységüket addig, amíg Krisztus Úr lett, korlátlan Úr. A Szent Szellem Úrrá tette Őt bennük, mint ahogyan a mennyben is Úr volt, és aztán mentek be a teljességbe! Pünkösd – „Jézus Krisztus Úr” – és azután a teljesség!
Figyeljük meg Pétert. Emlékszünk, Péternek sajátos harca volt efölött. A teljesség egy fokozatosan zajló dolog. Nem egyszerre lépünk be a teljességbe, hanem annak a teljességnek minden friss mértékét valamilyen újabb konfliktus előzi meg Krisztus uralmát illetően, és Péternek több ilyen harca volt. Joppéban, a háztetőn volt Péternek egy látomása, egy mennyből leengedett lepedő, amelyben mindenféle négylábú, csúszó-mászó és tisztátalan állat volt, és a hang azt mondta, „Kelj fel, Péter, öljed és egyed!” Péter azt mondta, „Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant” (Ap.csel. 10:11-14). Ez a dolog háromszor történt meg, az Úr sürgető és határozott volt; és míg Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet a látomás, Cézáreából, Kornéliusztól követek érkeztek. És mit értett meg Péter akkor? Megértette, hogy „Ő mindenek Ura.” Mi történt? Péter valami nagyobba lépett be, mint ahol volt azelőtt; egy nagyobb Krisztust talált annál, akit Ő addig ismert. Amikor az esetről beszámol, ezt mondja, „Kicsoda voltam én, hogy az Istennek ellene álljak?”
’Kicsoda voltam én? Az Úr kezébe vette a dolgot, és Magát sokkal nagyobbnak mutatta meg önmagamnál, a hagyományaimnál. Ő egyszerűen kiemelt engem a régi kötelékeimből és korlátaimból, kiemelt a saját mélységeimből!’ És mindez azon a belső győzelmen alapult, hogy Jézus Krisztus uralma megvalósult benne.
forrás: https://bookministry.wordpress.com/
Click to access DAY_BY_DAY.pdf
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 