Részlet Stephen Kaung: ÉNÓKH FELVITETÉSE c. igeszolgálatából:
Hogyan járhat egy személy Istennel? Ámós 3:3-ban, a próféta azt mondja, „Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” Más szóval, nem járhatunk együtt, ha nem értünk egyet. Ha én keletre akarok menni, te pedig északra, hogyan mehetünk együtt? Ha együtt akarunk járni, egyet kell értenünk. És ha egyetértünk, akkor együtt megyünk. Ha együtt akarunk járni Istennel, emlékezzünk arra, hogy nem Isten jár velünk, hanem mi járunk Istennel. Ha együtt akarsz járni Istennel, akkor egyet kell értened Vele. Egyetértesz Vele, hogy az ítélet eljön erre a földre? Vagy azt gondolod, hogy a világ egyre jobb lesz, mint néhány ember gondolja, akik a millenniumot ezen a földön építik? Egyetértesz Istennel, hogy az Ő szándéka az, hogy Ő mindent az Ő szeretett Fia lábai alá vet, hogy az Ő Fiáé legyen az első hely minden dologban? Egyetértesz Istennel az Ő akaratában? Ha igen, mit fogsz tenni? Át kell adnod magadat, hogy legyen Isten akarata a te akaratod, az Ő gondolata a te gondolatod, az Ő célja a te célod. Csak így járhatsz Istennel.
A probléma velünk ma az, hogy nem értünk egyet Istennel. Néha egyetértünk vele, amikor éppen Ő is egyetért velünk. De legtöbbször nem értünk Vele egyet, mert megvan a saját akaratunk, a saját dolgainkat akarjuk tenni, és megvannak a saját terveink. Csak annyit akarunk, hogy Isten jöjjön velünk, és segítsen nekünk. Ez az, amiért nem járunk Istennel. Ha Istennel akarunk járni, akkor az akaratunkat alá kell vetni Isten akaratának. Isten nem akarja azt, hogy ne legyen akaratunk. Akarattal alkotott minket. Azt akarja, hogy gyakoroljuk az akaratunkat. Nem akarja, hogy tétlen akaratunk legyen. Azt akarja, hogy cselekvő akaratunk legyen, hogy cselekvően akarjuk az Ő akaratát. Ez az együttműködés. Isten azt akarja, hogy egyetértsünk Vele, és ha egyetértünk Vele, akkor leszünk képesek járni is Ővele. Egyetértesz Vele? Hajlandó vagy letenni önmagadat, és elfogadni az Ő akaratát, mint a sajátodat? Venni az Ő gondolatait, mint a sajátodat? Ha igen, akkor Ővele fogsz járni. Ez az első feltétel.
VEDD FEL ISTEN IGÁJÁT
Ha Istennel akarsz járni, fel kell venned az Ő igáját. A Máté 11:29-ben az Úr azt mondja: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” Istennel járni fegyelmezett életet jelent. Az Énókh név eredeti jelentése „fegyelem” vagy „odaadó, hű”. Énókh fegyelmezett, hűséges ember volt. Fegyelmezett életet élt. Belehelyezte nyakát Isten igájába Krisztussal.
Két hely van az igában. Krisztus van az egyik alatt, és neked kell lenni a másik alatt. Akkor egy igában vagy Krisztussal. Az iga Isten akarata, Krisztus pedig szelíd és alázatos. Mennyire elfogadta Isten akaratát, Isten fegyelmezését! Ő annyira fegyelmezett, hogy nincs Benne semmi ellenállás, csak aktív együttműködés, százszázalékos hajlandóság. Mi azonban nem ilyenek vagyunk. Harcolunk Isten akarata ellen. Itt van az, ahol fegyelmezésre van szükségünk. Kell, hogy Isten fegyelmezzen minket. Amint elfogadjuk az Ő fegyelmezését, képesek leszünk együtt járni Vele.
Amire Isten népének ma szüksége van, az a fegyelmezés. A Zsidók 12-ben van szó arról, hogy az apák fegyelmezik a fiaikat. Mennyei Atyánk úgy bánik velünk, mint saját fiaival, ezért fegyelmez minket, fenyít minket. A fegyelmezés vagy fenyítés szó az eredetiben egyszerűen azt jelenti, hogy „gyermeknevelés”. Ő úgy nevel minket, mint gyermekeket. Azért nevel minket, hogy felnőjünk, és éretté váljunk. Csak amikor elfogadjuk Isten fegyelmezését, leszünk képesek járni Ővele. Ha mindig a saját utunkat akarjuk, ha mindig kielégítjük hústestünk kívánságait, ha meg akarjuk szabadítani magunkat a fegyelmezéstől, akkor azt gondoljuk, hogy a fegyelmezés alatt nem vagyunk szabadok. Saját szabadságunkat akarjuk, de akkor nem tudunk Istennel járni.
HITBEN JÁRNI
Ha Istennel akarunk járni, akkor hitben kell járnunk, nem látásban. Énókh Istennel járt, és kedves volt Istennek. Senki sem lehet kedves Istennek, csak aki hiszi, hogy Isten létezik, és Ő megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. Énókh hitt Istenben. Hitt Isten szavának. Elhitte Isten kijelentését. Elhitte, hogy az ítélet eljön, és elhitte, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. Ha Istent teljes szívével keresi, Isten meg fogja őt jutalmazni úgy, hogy kiviszi őt ebből a világból, anélkül, hogy átmenne a halálon, vagy az özönvízen. Hitben járt.
Ha Istennel akarunk járni, akkor hinnünk kell. Nem járhatsz a saját érzéseid szerint. Nem járhatsz látásban, nem járhatsz abban, amit látsz. Hitben kell járnod, mert már láttad a láthatatlant. Hiszed, hogy Isten van? Elhiszzük, hogy Ő a nagy VAGYOK? Hisszük, hogy Ő minden nekünk?
A Szentírás azt mondja, hogy hinned kell, hogy Ő van. De ki Ő? Másképpen kifejezve, Ő a nagy VAGYOK. Ki a VAGYOK? „VAGYOK aki VAGYOK”. Más szóval, Isten minden. Hinnünk kell, hogy Ő minden, és Ő meg fogja jutalmazni azokat, akik Őt keresik. Ha ilyen hitünk van, képesek leszünk Istennel járni.
Írta: Bridget Babione. Eredeti: On Walking
A férjemmel rendszeresen együtt sétálunk. Reggelente, legtöbbször még a gyerekek ébredése előtt elmegyünk sétálni a mozgás kedvéért, de esténként is szívesen járunk egyet. Séta közben szeretjük fogni egymás kezét; és mivel így teszünk, úgy kell igazítani a lépéseinket, hogy a karunk is kényelmesen elférjen közben. A lépéseinknek összhangban kell lenniük, hogy egymás kezét foghassuk, és mivel egymás kezét fogjuk, így a lépéseinket is egyszerűbb összhangban tartani.
A napi útvonalat is felváltva döntjük el. Mivel azonban egyként, együtt megyünk, nem szükséges előre megbeszélni az adott útirányt. Csak megyünk szépen egymás mellett, és reagálunk a másik legapróbb irányváltására is. Van, hogy a teljes sétánk alatt végig hallgatunk, mégis mindvégig egyek maradunk. Kommunikálunk, csak nem szavakkal. Egységet alkotva figyelünk és reagálunk egymás mozdulataira.
Ha valamelyikünk elveszti a ritmust vagy más irányba indulna, könnyedén újra visszarázódunk, hiszen fogjuk egymás kezét, és együtt szeretnénk haladni. Vagy én várom be…
View original post 186 további szó