A szelíd és csendes szellem magvetése

Részlet DeVern Fromke: Life’s Ultimate Privilege (Az élet legnagyobb kiváltsága) c. könyvéből:

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve.” (Zsolt. 126:5-6)

VESS SZELÍD, CSENDES SZELLEMET: Sokan talán sohasem gondoltak arra, hogy amilyenek szellemünkben vagyunk, az folyamatos magvetést jelent.  Ha ellenségesek vagyunk, akkor azt vetjük el, ha nyersek vagyunk, akkor azt, ha békések vagyunk, akkor azt. Ha szelídek, hálásak, adakozók, kedvesek vagyunk, akkor azt vetjük el. „Mint a vízben az egyik arc megmutatja a másikat, úgy egyik embernek szíve a másikat” (Péld. 27:19). Ne feledjük el, hogy míg bizonyos dolgokat tanulás útján sajátítunk el, sok alapvető dolog egyszerűen ránk ragad.

Öt fiatal ember hagyta el pennszilvániai otthonát, hogy nekivágjon a nagy Észak-Nyugatnak. Egyikük látszólag megerősödve tért vissza, amiatt a tapasztalat miatt, amin keresztül ment. Amikor megkérdezték tőle, a másik négyhez hasonlóan miért nem tért ő is a lefelé vezető útra, azt felelte: „Mert magammal vittem otthonunk képét. Emlékszem az utolsó reggelre, amikor a család együtt volt. Szokás szerint mindannyian leültünk reggelizni. Édesapám az asztal egyik végénél, drága édesanyám pedig a másik végénél ült. Mivel tudtuk, hogy a családot összekötő szálak néhány órán belül el kell, hogy szakadjanak, a beszélgetés nem volt valami élénk aznap reggel.

„Reggeli után apám szokásához híven elővette öreg Bibliáját, és elkezdte olvasni a reggeli üzenetet. De nem jutott túl sokáig. Elcsuklott a hangja és a könnyek annyira ellepték a szemét, hogy nem tudta folytatni az olvasást. Miután anyám végül a fejezet végére ért, letérdeltünk imádkozni. Apám kezdte az imádságot, de nem tudta folytatni, mert megint csomó volt a torkán, és nem jött ki több szó a száján. Akkor anyám a vállamra tette a kezét és elkezdett imádkozni. Annak az utolsó reggelnek a képe, istenfélő otthonunk légköre és drága édesanyám imádságának emléke tartott meg a helyes irányban. Nem tudtam elviselni annak gondolatát, hogy összetörjem apám és anyám szívét, és szégyent hozzak az én Uram és Megváltóm nevére, akit a szüleim arra tanítottak, hogy szeressek.”

Egy napon – és lehet, hogy várnunk kell rá, míg Isten megnyitja a könyveket az örökkévalóságban – majd megtudjuk, hogy milyen gyakran a szelíd, alázatos és csendes szellem magját vetettük mások életébe, és egészen addig nem is voltunk ennek tudatában, míg el nem jött az aratás.

Atyám,  meg akarom ismerni a szelíd felelet útját. Akkor tudni fogom azt is, hogyan öntsek enyhítő olajat sokak sebeire, akik szenvednek.

One thought on “A szelíd és csendes szellem magvetése

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s