Hű az, aki ígéretet tett… még az összejöveteleken is?

„Hű az, aki ígéretet tett” – Ennek a bejegyzésnek a címe a Zsidókhoz írt levélből  való: „Tartsuk meg a reménységnek hitvallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.” (Zsidók 10:23)

Erre a verse gondoltam, amikor Ted bejegyzését olvastam (http://communityofjesus.blogspot.hu/2007/05/established-in-uncertainty.html). Ted arról a dinamikus életről beszél, amit Krisztusban kaptunk a Szellem által. Ezt írja:

„Ez egy olyan valóság, amelyben sok dolog egyszerre zajlik. Isten munkálkodik az egyénekben, hogy szeretetben és szent életben egymással megférjenek. És ott van annak tanulása is, hogy hogyan növekedjünk, éljünk és szolgáljunk együtt, küldetésként a világ felé.

Mindez azt vonja maga után, hogy megszilárdulunk a bizonytalanság közepette. Nem tudjuk, mi áll előttünk egy napban, hétben, hónapban, vagy évben és azon túl. De készek vagyunk bízni, hogy mindebben Isten akarata valósul meg az életünkben, ahogy ezt az akaratot keressük és választjuk a miénk fölött és a világ igazi javára, önmagunkat is beleértve.

Szeretjük a kiszámíthatóságot és a könnyű, egy kaptafára készült megoldásokat. De Isten útjai mások. Elkerülhetetlenül is új küzdelmekkel, lehetőségekkel, kérdésekkel találkozunk, a körülöttünk élők életében és a saját életünkben is.”

Ez a bejegyzés életemnek egy fontos időszakában érkezett. Sokakkal beszélgettem, akiket foglalkoztat az a fajta gyülekezeti összejövetelnek a szabadsága és „spontán” jellege, amit az 1 Korintus 14-ben találunk.

Amikor más hívőkkel összejövünk, és senki sincs beosztva, hogy „prédikáljon”, senki sincs beosztva, hogy „vezesse az énekeket” és senki sincs beosztva, hogy felolvassa az Igét, és senki sincs beosztva, hogy imádkozzon… bízhatunk Istenben?

A Zsidók 10:23 nem az összejövetelekről szól, ez igaz. De ha bízhatunk Istenben üdvösségünk felől, bízhatunk benne abban is, hogy Ő fogja a rendet megőrizni, amikor mindenkinek szabadsága van szólni Pál 1 Korintus 14 szerinti mércéje szerint?

Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy nem arról beszélek, hogy ne tervezzünk – Pál a tervezés lehetőségét is bele foglalta az 1 Korintus 14:26-ba. De, mi lenne, ha megengednénk a hívőknek, hogy Isten vezetése szerint tervezzenek és készüljenek? És nem is a felelősségre vonhatóság hiányáról beszélek. De mi lenne, ha megengednénk minden egyes hívőnek, hogy a testvéreit felelősségre vonhatónak tartsa? Bízhatunk Istenben erre vonatkozóan?

Tudom, hogy szeretünk eljönni a gyülekezeti alkalmakra, ülőhelyet találni, és pontosan tudni, hogy mi fog történni. Kényelmetlenül érezzük magunkat és kibillenünk egyensúlyunkból, amikor nem tudjuk, hogy ki készült beszélni, és ki hozott éneket. De bízhatunk Istenben ebben is?

Tudjuk, hogy mit szeretünk és mit akarunk. De meg merjük Istentől kérdezni, hogy Ő mit akar? Meg merjük kérdezni, hogy Ő hogyan szeretné, hogy a gyülekezet találkozzon, összejöjjön? Lehet az, hogy az egyetlen kép, amit a Bibliában a gyülekezet összejöveteléről kapunk azért van ott, hogy Isten azt akarja, hogy úgy legyünk együtt mi is? Bízhatunk Istenben ebben is? Ő hű még ebben is?

forrás: http://www.alanknox.net/2011/05/replay-he-who-promised-is-faithful-even-during-church-meetings/

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s