Állhatatosan foglalatosak voltak

Alan Knox

Mire gondolt Lukács, amikor azt írta, hogy „És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben”? És különösen mit jelentett ez a korai keresztyének számára, hogy foglalatosak voltak az apostolok tudományában? Ha tanulmányozzuk ezt a fontos igeszakaszt (Apcsel 2:42-47), azt gondolom, sokat tanulhatunk a gyülekezet életéről közvetlenül Pünkösd után.

Apcsel 2:42 tömören összefoglalja Jézus Krisztus korai követőinek életgyakorlatát. Lukács ezt írja: „És foglalatosak voltak az apostolok tudományában, a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.”

Ez a kifejezés, hogy „foglalatosak voltak” a görög “ἠσαν προσκαρτεροῦντες” (esan proskarterountes) kifejezésnek a fordítása. Ez a kifejezés az ige jelentésének folyamatos voltára összpontosít. A Budai Gergely-féle fordítás megpróbálja ezt a folyamatos szemléletet visszaadni: „És állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában…”

Lexikailag, a προσκαρτερέω (proskartereo) ige jelentheti azt, hogy valaminek szenteli, áldozza magát. A BDAG (standard görög lexikon) szerint az Apcsel 2:42-ben egy olyan jelentést hordoz magában, hogy „ragaszkodni, folytatni, kitartani valamiben”. A szövegkörnyezet segíthet megértenünk, amit Lukács át akar adni nekünk Jézus Krisztus korai követőiről.

Lukács azt mondja, hogy a hívők az apostolok tanításának, a közösségnek, a kenyér megtörésének és az imádkozásnak szentelték magukat folyamatosan. Ez nem azt jelenti, hogy odaadóan hallgatták, amit az apostolok tanítottak. Inkább azt jelenti, hogy ezek a korai keresztyének folytonosan kitartottak annak az üzenetnek a megélésében és megcselekvésében, amit az apostolok tanítottak, valamint folytatták a közösség gyakorlását (életüket megosztották egymással), a kenyér megtörését (együtt ettek), és az imádkozást.

Gondolkodjunk el ezen így: Ha ez a kifejezés, hogy „az apostolok tanításának szentelték magukat” egy olyan képet idéz elénk, ahol emberek körben ülnek és hallgatják az apostolokat, ahogy tanítanak, akkor a bibliafordítás NEM megfelelően adja át ezt a képet.

Másrészt, ha ezt a verset olvassuk és olyan képet kapunk, ahol a korai hívők megpróbálják életüket aszerint az üzenet szerint élni, amit az apostolok tanítottak, akkor helyesen értjük, hogy mit is írt Lukács.

Látjuk, hogy Lukács a következő versben segít megértenünk, hogy mire gondol:

„Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tesznek. Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. Dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apcsel. 2:43-47.

Ez az igeszakasz bemutatja, hogy hogyan éltek a korai hívők az evangélium szerint (az apostolok tanítása szerint), és hogyan osztották meg életüket és ételüket egymással. Pünkösd napján Isten nem egyéneket teremtett, akik szerettek ülni és tanítást hallgatni. Isten egy olyan új közösséget hozott létre, akik mostantól új életet éltek – olyan életet, amit többé nem maguknak éltek. Inkább életüket Istennek élték, mégpedig úgy, hogy életüket megosztották egymással és a körülöttük lévő világgal.

A világ észrevette… és ez az új közösség és új életmód az egész nép előtt kedvességet talált (2:47).

forrás: http://www.alanknox.net/2012/09/replay-and-they-devoted-themselves/