Kölcsönösen – egymásért

“Bátorítván egymást … ” Zsid. 10:25.

Krisztus a Gyülekezet Feje, mi pedig sokan “egy test vagyunk Krisztusban, és egymásnak tagjai”. Hogy miként viszonyulnak egymáshoz ezek a tagok, az az egymással való kapcsolataikban látszik meg, és sohasem a főnek a tagokhoz való viszonyában.

Amikor egy igehirdető nagy beszédet mond, a hívők pedig helyeslően bólogatva gyakran mondanak “áment”, ez mélységesen szelleminek tűnhet. A gyülekezet igazi szellemi állapotára azonban akkor derül fény, amikor egymás között összejönnek.

A “szószék és a templomi pad” elve, bár életbevágóan fontos az örömüzenet hirdetéséhez, könnyen lehet a keresztyén élet tétlenségének ápolója. Ami a gyülekezeti életet élteti és gyarapítja, az a “kerekasztal” elve, a kölcsönösség gondolata, továbbá, hogy egyik hívő bátorítani és buzdítani tudja a másikat.

Vajon a mi gyülekezetünk viseli ezt a pecsétet, hogy “egymásért”?

forrás: Watchman Nee, Asztal a pusztában, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1996.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s