„Mély csend, és szót hallék” (Jób 4:16).
Húsz évvel ezelőtt, egy barátom a kezembe adott egy könyvet, melynek címe Igazi békesség volt. Régi középkori írás egyetlen mondanivalóval – hogy lényem mélyén ott vár rám Isten, hogy beszéljen velem, ha én elég csendben maradok ahhoz, hogy meghalljam a Hangját.
Azt gondoltam, ez igazán könnyű lesz, és elkezdtem csendben maradni. De alig kezdtem el, máris a hangoknak valóságos lármája hangzott a fülemben, ezernyi zaj kívül és belül, míg nem hallottam mást, csak fültépő ricsajukat. Volt, amelyik ezek közül az én hangom volt, saját kérdéseim, vagy éppen az imádságaim. Mások a kísértő sugalmazásai vagy a világ zűrzavarának hangjai voltak. Minden irányból kimondhatatlan nyugtalansággal törtek rám ezek a zajos rivalgások. Szükségesnek véltem, hogy egyesekre odafigyeljek, és válaszoljak; de Isten azt mondta,
„Légy csendben és tudd meg, hogy én vagyok az Isten.”
Aztán jöttek a holnap felőli aggodalmak, kötelességek, terhek gondolatai; de Isten azt mondta, „Légy csendben.”
És ahogy figyeltem, lassan kezdtem megtanulni engedelmeskedni, bezárva a fülemet minden hang számára, és egy idő után azt tapasztaltam, hogy amikor minden más hang megszűnt, vagy én nem figyeltem már rájuk, lényem mélyén ott volt egy halk és szelíd hang, amely elkezdett hozzám szólni, kifejezhetetlen gyöngédséggel, erővel és vígasztalással.
Amint hallgattam, az imádság hangjává, a bölcsesség hangjává és a feladat hangjává vált, és már nem kellett olyan megfeszítve gondolkodnom vagy imádkoznom vagy bíznom; hanem a Szent Szellemnek ez a „csendes, szelíd hangja” a szívemben Istennek az imádsága volt lelkem titkos mélyén, Istennek a válasza volt minden kérdésemre, Istennek az élete és ereje volt a test és lélek számára, és minden ismeret, minden imádság és minden áldás lényege lett: mert maga az élő ISTEN lett az életem, a mindenem. Ez az, ahogyan szellemünk táplálkozik feltámadott Urunk életéből, és úgy megyünk ki az élet küzdelmeibe és kötelességeibe, mint egy virág, amely az éjszaka sötétjében tele szívta magát vízzel a kristálytiszta hűs harmatcseppekből. Mivel azonban harmat sohasem hullik viharos éjszakán, az Ő kegyelmének harmatja sem hullik a nyugtalan lélekre.
A. B. Simpson
forrás: http://devotionals.ochristian.com/mrs-charles-cowman-streams-in-the-desert-devotional.shtml
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 