“A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket” (Lukács 21:19).
A lélek türelmetlenségével elveszíti magát, ellenben amikor panaszkodás nélkül meghajlik, akkor békességben megnyeri magát és Istent is. Türelmetlennek lenni azt jelenti, vágyni arra, amid nincs; vagy nem vagy megelégedve azzal, amid van. A türelmetlen lélek a szenvedély rabszolgája, aki levetette magáról a hitet és a józan ész korlátait: micsoda gyengeség! micsoda tévedés! Ha készségesen elviseljük a rosszat, akkor az már nem is rossz; miért tennénk igazán rosszá azzal, hogy nem akarjuk készséggel elhordozni? A belső békesség nem az érzékekben vagy belső vágyakban van, hanem az akaratban. A lélek megtartathat a legkeserűbb fájdalomban, ha az akarat szilárdan megmarad a meghajlásban. Ebben a világban a békesség nem abban áll, hogy nincs részünk szenvedésben, hanem abban, hogy önként elhordozzuk azt.
forrás: https://sites.google.com/site/wantinggod/spiritualmeditationsdaysix
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 