Rendíthetetlen dolgok

“Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a “még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.” (Zsid. 12:26-27.)

Igaz ugyan, hogy az újszövetségi gyülekezeteket jellemezték bizonyos dolgok, az Új Szövetség mégsem ad teljes mintát arra vonatkozóan, ami szerint a gyülekezeteket alapítani kell! Az Új Szövetségben nincs lefektetett modell a gyülekezetek számára, és ha megpróbálunk újszövetségi gyülekezeteket alapítani, azzal csak egy újabb rendszert teremtünk, ami ugyanolyan törvényen alapuló, szektás vagy halott lehet, mint a többi. A gyülekezetek, mint a Gyülekezet (Eklézsia), élő szervezetek, melyek az Életből fakadnak, abból az Életből, amelyet Krisztus Keresztje fakaszt és munkál ki a hívők életében. 

Mi a sürgető felhívás ennek az elkövetkezendő megpróbáltatás-áradatnak a tekintetében, amely már oly sokat magával sodort azok közül, akik keresztyéneknek, sőt evangéliumi keresztyéneknek neveztettek? Csak egyetlen válasz van:

– Egyrészt, egy olyan szolgálat, amelynek lényege és tárgya “meggyökerezni és alapot venni”, a hívők felépítése, “Krisztus mértékének” valóságos növekedése. Ennek kell az evangelizáció mögött lennie, hogy a munka mély legyen, ne pedig felszínes; tartós, ne pedig átmeneti; belső, valódi, ne pedig általános!

– Másrészt, a hívőknek leltárba kell venniük keresztyénségüket. Csak egy hagyomány, egy színlelés, egy külsőséges rendszer, egy általánosan elfogadott dolog – többé-kevésbé? Vagy pedig valóságosan “Jézus Krisztus kijelentése” a szívben? Valóságos Istennel járás, Krisztus ismeretében való növekedés, Szellemben való élet?

Isten azt mondta: azok a dolgok, melyek mozdíthatók, meg lesznek rázva. Mi van nekünk, ami rendíthetetlen lévén, meg fog maradni?

Forrás: T. Austin-Sparks from: Editor’s Letter, Nov-Dec 1952