“Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Zsolt. 90: 12.
Eszembe jut egy igaz történet. Volt egy házaspár, a feleség őszinte keresztyén volt, a férj viszont nem volt hívő. Természetesen, a feleség szerette a férjét, ezért megpróbált minden tőle telhetőt megtenni, hogy meggyőzze férjét, hogy forduljon az Úrhoz, de eredménytelenül. Nem tudta, mit tegyen, ezért imádkozott, és az Úr bölcsességet adott neki. Attól kezdve fejedelmi kiszolgálásban részesítette a férjét. Mindenből a legjobbat adta neki. Amikor ettek, mindig a legfinomabb ételt adta a férjének. És mindenben mindig a legjobbat adta neki. Már egy ideje ezt tette, amikor a férje csodálkozni kezdett, “Vajon miért bánik velem így a feleségem?” Egy napon megkérdezte tőle, “Miért van az, hogy mindig a legjobbat adod nekem?” “Nos, mondta a felesége, azért, mert ez minden, amit kaphatsz. A te életed csak ennek a világnak szól. Nincs jövőd. Nincs reménységed. Nincs semmid. Ezért mindent meg kell, hogy adjak neked, amíg megkaphatod, mert ha nem, akkor mindenről lemaradtál.” És tudjátok, ez a felelet megérintette a szívét, és végül a férj az Úrhoz tért.
forrás: Stephen Kaung, Priority, részlet, http://articles.ochristian.com/article3494.shtml